Csányi József (1933-2016), bár ferencvárosi nevelés volt, otthonra lelt Diósgyőrben, és több mint négy évtizeden keresztül szolgálta a piros-fehér színeket. Játékosként, edzőként és vezetőként is dolgozott a klubnál. Pedagógiai érzéke kimagasló volt, erről egykori játékosai is elismerően beszélnek. Utánpótlás szinten sok kiemelkedő eredménye volt és sok, később nagy karriert befutott labdarúgó nevelkedett a keze alatt.

A Diósgyőrben legendává érett játékos a Pest megyei Bián született, majd a világháború után a fővárosba került középiskolába. Az édesapját addig-addig kérlelte, amíg egyszer elvitte a Ferencváros kölyök csapatának edzésére. 1947-ben már a zöld-fehérek játékosa volt. A Ferencvárost abban az időben Kinizsinek nevezték, itt mutatkozott be a legmagasabb osztályban a kitűnő jobbösszekötő. Érdekesség, hogy már ott is piros-fehérben játszott, hiszen abban az időben a Kinizsi játékosai ezeket a színeket viselték. Hét mérkőzésen jutott szerephez fővárosi klub felnőtt csapatánál.

"- Tizenhárom éves voltam, amikor a Ferencváros kölyökcsapatában a feledhetetlen Száger Misi bácsi szerettette meg velem a futballt és tanított meg a játék elemeire. 1953-ig játszottam a Ferencváros színeiben, sokszor szóhoz jutva az első csapatban is. A katonai behívó akkor az NB I.-es Szegedi Honvédhoz irányított, majd annak kiesése után a Szolnoki Légierő első osztályú csapatához kerültem.
- Leszerelésemkor a DVTK vezetői megkerestek, és 1956 tavaszán már a piros-fehér mezben rúgtam a labdát, s ezt a mezt tíz éven keresztül viseltem visszavonulásomig - vallott pályakezdéséről, játékos-pályafutásáról a jubileumi aranycsapat egyik legnépszerűbb játékosa." 
(Diósgyőri Munkás - 1978. április 5. - Összeegyeztethető a játék és a tanulás...) 

A fővárosi csapatban nevelkedett labdarúgó a ferencvárosi időszak után először a Szegedi Honvédban, majd a Szolnoki Légierő együttesében játszott, így 1956 elején Diósgyőrbe érkezésekor már jelentős NB I.-es rutinnal rendelkezett. Azt azonban kevesen tudják, hogy a DVTK helyett mehetett volna Stuttgartba is, hiszen tárt karokkal várták a német klub vezetői.

1956. február 26-án, egy Egri Bástya ellen 7-1 arányban megnyert mérkőzésen góllal mutatkozott be tétmérkőzésen a vasgyári csapatban, ahol a szezon végén NB II.-es bajnoki címet ünnepelhetett. Itt kezdődött a kapcsolata a diósgyőri labdarúgással, ez a szerelem élete végéig tartott... Csányi József szerepelt mindkét mérkőzésen a Vasút elleni NB I.-es városi rangadókon (1958/1959), majd tagja volt az első Vidék legjobbja címet (1959/1960, 5. hely) nyert gárdának. Ennek köszönhetően nemzetközi tétmérkőzéseken is pályára lépett vasgyári színekben. Diósgyőri évei alatt sokszor ingázott a csapat az első- és másodosztály között, Csányi József mind a két osztályban tudása legjavát nyújtva teljesített a minél jobb eredmény elérése érdekében. 

"- Csatársorban a jobbösszekötő posztján eredményes, gólerős játékos volt. Melyik góllal végződő alakítására emlékezik legszívesebben? 
- Egy igen erős, Salgótarján elleni mérkőzésen 2:0-ra győztünk, s ez a győzelem bebiztosította a 9. helyezésünket és a bentmaradásunkat az első osztályban. Az egyik gólt csukafejessel küldtem hálóba, míg a másikat szabadrúgásból történt leadás után lőttem be.
- Legkedvesebb emléke?
- A dél-olaszországi KK-túra. Zürich-Róma-Palermo! A csodálatos Adria! Együtt a remek társakkal, a jó kollektív szellemű gárdával, és győzelem a mérkőzésen."
(Diósgyőri Munkás - 1978. április 5. - Összeegyeztethető a játék és a tanulás...)

De a hosszú pályafutás végén eljött a búcsú ideje is, Csányi egy bajnoki mérkőzésen történt sérülés után nem lépett pályára többet bajnoki mérkőzésen piros-fehérben.

"1965 június 6-án Sajószentpéteren játszottunk a MÁV-DAC ellen bajnoki mérkőzést. 4-0-ra nyertünk ugyan, de ezen a mérkőzésen súlyosan megsérültem, ami meghatározta további pályafutásomat. A porcleválásomat meg is műtötték, és ezt követően már nem tudtam visszaverekedni magam az első csapatba.”
(amigeleken.hu - Egy elfeledett legenda - Csányi József, 2. rész)

A legendás Csányi József összesen 120 NB I.-es mérkőzésen lépett pályára, ezeken 21 gólt szerzett. (Összesen 166 mérkőzése van az élvonalban és 25 gólja.) A másodosztályban 96 mérkőzésen 10 alkalommal vette be az ellenfelek kapuját.
A klub első Vidék legjobbja címet szerző csapatának (1959/1960) meghatározó játékosa volt, ennek kapcsán játszott a Palermo elleni Közép-európai kupa (KK) mérkőzéseken. MNK ezüstérmes (1965), illetve két NB II.-es bajnoki címet szerzett (1956/1957, 1962/1963), egyszer pedig a második hely is feljutást jelentett (1965) a DVTK számára. Pályára lépett az utánpótlás válogatottban és a magyar C-válogatottban is.
Csányi József csak az aktív játéktól búcsúzott, ugyanis hamarosan a klub szakosztályvezetője lett, majd a klub utánpótlás edzője. A DVTK Aranycsapatánál ő volt Szabó Géza első másodedzője. Ezen kívül edzőként a Miskolci MTE és az Alsózsolca csapatánál dolgozott, majd ismét a diósgyőri utánpótlásban vállalt munkát. A teljesség igénye nélkül, egy pár név, akik a kezei alatt pallérozódtak Diósgyőrben: Teodoru Borisz, Szűcs István, Szűcs János, Koleszárik Sándor, Lippai Sándor, Takács József, Kiss István, Czeglédi László, Molnár István, Farkas János, Hanyecz Béla, Kuttor Attila, Dancs Attila, Budai Tibor, Szlifka Miklós, Vitelki Zoltán.

Csányi Józsefet 80 esztendős korában köszöntötte a megyei napilap is, ennek kapcsán készült vele egy interjú.

"A szurkolótáborban van a legnagyobb ereje a DVTK-nak. Ilyen csodálatos közönség Magyarországon sehol nincs, és Európában is ritkaságszámba megy (...) Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy Európának egy olyan szegletében élünk, ahol a gazdasági produktivitás, a pénztermelő képesség messze elmarad mondjuk a német, a spanyol, a francia vagy a holland nagyvárosokétól, így velük, az ő csapataikkal versenyre kelni, egy jó ideig aligha fogunk.”
(Észak-Magyarország - 2013. augusztus 17. - Megkésett szülinapi köszöntő)

Csányi József 2016-ban, 83 éves korában hunyt el. Emlékét megőrizzük!