Hetedik helyen végzett a DVTK

- A 7. helyen zárta a DVTK a bajnokságot, elégedett vagy ezzel?
- Igen! Magabiztosan hoztuk a célkitűzésünket, a stabil bennmaradást, április végére matematikailag is bebiztosítottuk a jövő évi élvonalbeli tagságunkat, de a lényegi kérdések már korábban, gyakorlatilag a Paks legyőzésével eldőltek.
A bennmaradás kivívásának tudatában abban állapodtunk meg a vezetőedzővel, hogy még több lehetőséget ad a fiataloknak, ami meg is történt, hiszen akadémistáink közül Jurek Gábort és Bánhegyi Bogdánt követően Fekete Vince és Ferencsik Bálint is bemutatkozott az NB I.-ben.
A DVTK 45 pontot szerzett, aminél többet egyszer sem, amióta 12 csapat alkotja az OTP Bank Liga mezőnyét. Mindezt újoncként, az építkezés elején, ugyanis a vetélytársaink többsége ezen a téren még előttünk jár, hiszen évek óta az élvonalban szerepelnek.

- A kiesés réme egyáltalán nem fenyegette a DVTK-t idén, és néha felcsillant a nemzetközi kupaindulást jelentő 4. hely megszerzésének az esélye.
- A bajnokság kezdete óta a stabil bennmaradást tűztük ki célként magunk elé, mert minden újonc számára ez a legfontosabb. Azonban sportemberek vagyunk, mi is beszéltünk az előzetes tervek túlteljesítéséről, és tudom, hogy az öltözőben is téma volt az európai kupaszereplés, ami a játékosokat is motiválta. Azonban különböző okok miatt az MTK és a Kecskemét ellen is “csak” döntetlent játszottunk, aminek megvan az oka, mégis hiányzik a 4 pont, ami ráadásul lendületet is adott volna a hajrára. Ilyen a foci, be kellett látni, hogy az első évben nem tudtuk átlépni a saját árnyékunkat.

- Mikor érezted először, hogy ennek a csapatnak nincs félnivalója a kieséstől?
- Tulajdonképpen már az első mérkőzés első 45 perce után biztos voltam benne, hogy bent marad a csapat. Egyenrangú ellenfelei voltunk az évek óta a dobogó környékén végző Puskás Akadémiának. Vereséget szenvedtünk, de azt látni lehetett, hogy amennyiben nem lesz hatalmas formaingadozás vagy sérüléshullám, akkor valahol a tabella közepén végzünk. A folytatásban egészen októberig kiválóan menetelt a csapat, amikor jött egy megtorpanás.

- Ez sem ébresztett benned kétségeket?
- Akkoriban sokat elemeztük, hogy mi lehet ennek az oka. Egyrészt megismertek az ellenfelek, mi viszont nem tudtunk az elvárható módon változtatni a játékunkon, csak erőltettük azt, ami korábban működött. Utólag azt is látni lehet, hogy ez az időszak egészen februárig kitartott, mert nem tudtunk új elemeket beépíteni a játékunkba. Illetve ekkor dőlt ki Bárdos Bence, ami miatt a középső védő posztján problémákkal küzdöttünk.

- Vásár után okos a gazda, tartja a mondás. Nem lett volna jobb Kuznyecov Szergej távozását követően egyből Vladimir Radenkovićot nevezni ki?
- Nem terveztünk változást a vezetőedzői poszton, viszont olyan gyorsan alakultak az események, hogy váltani kellett függetlenül attól a ténytől, hogy csak napokkal jártunk a bajnoki rajt előtt. A vezetőedzők piacáról azt kell tudni, hogy hiába követik a klubok a talonban tartott jelöltek pályafutását, ez egy rendkívül képlékeny terep, hiszen még átigazolási időszak nincs, ma ezek a sportszakemberek várnak megbízásra, holnap pedig már azok, szinte napról napra változik a kínálat. Nekünk azonnal kellett reagálni, és kézenfekvő megoldást jelentett Simon Miklós, a DVTK LSA szakmai vezetője, aki házon belülről érkezve tudta biztosítani az átmenetet.

- És ahogy év elején szinte egyből összeállt a DVTK az élvonalra, úgy Vladimir Radenković érkezése után is azonnal jöttek az eredmények. Bíztál ebben?
- Vladimir Radenković vezetőedzői pályafutása elején jár, mégis rutinos edzőnek számít, aki korábban dolgozott a szerb válogatott mellett, illetve bajnoki címért küzdő kluboknál is. És úgyszintén nagyon sokat nyomott a latban, ismerte a diósgyőri közeget, valamint diplomás emberként tud rendszerben gondolkodni. Éppen ezért bíztam benne, mert a tárgyalások során nem csak a gondolkodásmódját ismertük meg, hanem arról is meggyőződtünk, hogy készen áll a feladatra.

- Minden évben, különösen a mögöttünk állóban előfordulnak hullámhegyek és hullámvölgyek. Neked melyek a legemlékezetesebb mérkőzések pozitív és negatív értelemben?
- Szerencsére sok jó mérkőzést fel tudok idézni. Hirtelen a Paks elleni hazai győzelem, a DVSC elleni két siker és az idegenbeli döntetlen ugrik be. Illetve számomra nagyon fontos volt a három pont megszerzése Kisvárdán, mert akkor éppen egy nehezebb periódus közepén kapták össze magukat a srácok, és az idegenbeli győzelemmel tisztes távolban tartották a DVTK-t a kieső zónától.
Ha tovább gondolkodom, akkor azok a találkozók kedvesek a szívemnek, amikor egy erősebb csapat ellen mutattuk meg, hogy partiban vagyunk velük. Ezért fogalmaztam meg az elégedettségemet, mert az élmezőnyből legalább egyszer mindenkit le tudtunk győzni a PAFC kivételével.
A másik véglet pedig egyértelműen az újpesti vereség. Szégyenteljes teljesítményt nyújtottunk, de tanultak belőle a játékosok, tanult belőle a vezetőség, mindenki megértette, milyen elvárásokat támaszt felénk a szurkolótábor. Illetve a labdarúgók a saját bőrükön tapasztalták meg, mennyire fontos, hogy minden meccsen mentálisan élesek legyenek, mert nem lehet egy pillanatra sem hátradőlni a 12 csapatos bajnokságban. Azonban felálltunk a földről, legyőztük a Ferencvárost, és Székesfehérvárott hősies küzdelemben szereztünk pontot, azaz a nyári pihenőt és a felkészülést követően helyreállt önbizalommal vághatunk neki az új idénynek.

Fiatalpercek

- Ahogy említetted, az idei év egyik legfontosabb eredménye a fiatalok bemutatkozása. Több mutató szerint is monitorozzák a fiatalok szereplését (“fiatalpercek”, MLSZ produktivitás, akadémiai támogatás). Melyik ezek közül a legfontosabb?
- Erre a kérdésre nehéz válaszolni, mert mindegyik más oldalról közelíti meg a kérdést. A DVTK 2019-ben elnyerte az “Államilag elismert kiemelt sportakadémia” státuszt, ami alapjaiban határozza meg a klubfilozófiát, valamint kötelezettségeket is ró ránk. Ez azt jelenti, hogy a köznyelvben csak fiatalszabályként emlegetett MLSZ ajánláson túl nekünk még több fiatalt kell szerepeltetni az akadémiai státusz és az azzal járó anyagi források megtartása érdekében.
Minden klub maga határozza meg a filozófiáját, maga alkotja meg a költségvetését. Amennyiben ki tudják gazdálkodni, egyáltalán nem kell fiatal vagy magyar játékosokat szerepeltetni. Mi nem ezt az utat járjuk, ezért úgy is fogalmazhatunk, hogy nekünk nem önszántunkból, hanem kötelezően kell fiatalokat játszatni, ami rövid távon kétségtelenül versenyhátrányt jelent, ám középhosszú távon előnyünkre váltható, hiszen nem kell más akadémiákról, esetleg külföldről csábítani a fiatalokat, hanem mi választhatunk először a saját utánpótlásunkból.

- A fiatalszabály kifejezés elterjedt használatából sejthető, hogy sokan még ezt sem ismerik. Összefoglalod a részleteket?
- Szó szerint vett szabályról azért nem beszélhetünk, mert az OTP Bank Ligában nincs előírás arra vonatkozóan, hogy mikor és mennyi fiatalt és hazai játékost kell szerepeltetni. Minden klub maga dönti el, hogy milyen ütemben gyűjti a játékperceket, amit a szövetség több százmilliós nagyságrendű összeggel premizál. Az ehhez szükséges pénzügyi alap megteremtése érdekében az MLSZ elvonta a kluboktól a vagyoni értékű jogokat, mert 12 csapat nevében tárgyalva előnyösebb szerződést tud kötni például a mérkőzéseket közvetítő MTVA-val vagy a Szerencsejáték zRt-vel. Az így keletkezett bevétel egy részét a szövetség normatív támogatásként szétosztja a klubok között, a második részhez pedig bizonyos feltételek teljesítésével lehet hozzájutni. Ilyen a fiatalok, illetve a hazai nevelésű játékosok szerepeltetése.
Az összeg lehívható, ha mind a 33 fordulóban legalább 45 percet játszik egy U21-es fiatal, és öt hazai játékos (ide számítják állampolgárságtól függetlenül azt a labdarúgót is, aki legalább három éve hazánkban játszik) végigjátssza a meccset. Ezek az átlagot jelentő számok, amitől mérkőzésenként el lehet térni, de egy találkozón maximum két fiatalt játékperceit lehet elszámolni, azaz nem lehet azzal ügyeskedni, hogy az utolsó fordulókban utánpótláscsapattal áll ki egy klub.
A DVTK ősszel időarányosan elmaradt a fiatalpercek gyűjtésében, a teljes mezőny utolsó előtti helyén álltunk. Tavasszal viszont utolértük magunkat, és már fordulókkal a vége előtt teljesítettük az egész évre előirányzott mennyiséget, ezen a tabellán is a 7. helyen végzett a csapat. És hasonlóan alakultak a hazai játékosok percei is, az idény végére ott is elértük a kívánt számokat.
Ezért különösen fontos számunkra a vezetőedző személye. Alapvetően két típus létezik, az első a játékosok fejlesztését tekinti fő feladatának, ők többnyire az utánpótlás-képzésben dolgoznak. A másik pedig minél eredményesebb szeretne lenni. Nekünk viszont a klubfilozófiánk miatt olyan vezetőedző kell, aki egyszerre tud eredményes lenni, és még a fiatalokkal is foglalkozik, például egyéni képzést tart nekik.
Már a tavaszi rajt előtt leszögeztük, hogy nem terveztünk edzőváltást, de amikor mégis megüresedett a diósgyőri kispad, akkor olyan vezetőedzőt kerestünk, aki az első csapat sikeres irányítása mellett elkötelezett a fiatalok szerepeltetése mellett is. Mivel a klubfilozófia a fiatal játékosok neveléséről szól, nincs más választásunk, mint szerepeltetni őket, hiszen ősszel csak az eredményességre mentünk rá. Ebből a szempontból érdekes, hogy hogy Kuznyecov Szergej és Vladimir Radenković hasonló hatékonysággal gyűjtötte a pontokat a csapattal (47,06% és 51,28%), csak az egyik nem szerepeltette a fiatalokat és a hazaiakat, a másik pedig igen.

- Az MLSZ hivatalos honlapján a nyitóoldal alján található egy produktivitási táblázat (ingyenes regisztráció után itt böngészhető). Ez mit takar?
- Ez a mutató jellemzi a legjobban a DVTK akadémiájának működését, hiszen az utánpótlásunkból kikerült összes fiatalt figyelembe veszi, függetlenül attól, hogy most éppen hol játszik. Éppen ezért én inkább a saját korábbi teljesítményünkkel hasonlítom össze ezeket a számokat. A most lezárult idényben 12904 pontot szerzett a DVTK, ennél többet csak egyszer (2016/2017: 12943) gyűjtött, azaz közel jártunk az egyéni csúcs megdöntéséhez. Egyébként az MLSZ produktivitási kimutatásában a DVTK az élvonalbeli klubok között a 4., a fiatalokat kötelezően szerepeltető NB II.-es klubokat is számolva a 8. helyen áll.

- Még a “fiatalszabályhoz” képest is viszonylag kevés szó esik az akadémiai támogatásról, ehhez milyen feltételeknek kell megfelelni?
- Pedig ebből a forrásból még több pénzt, több mint félmilliárd forint működési támogatást kap az akadémia, illetve további több száz millió forint produktivitási támogatás is lehívható szigorú elszámolás alapján.
Az Államilag elismert kiemelt sportakadémiák felügyeletét ellátó Honvédelmi Minisztérium elvárása 2024 tavaszán velünk szemben az volt, hogy minimum két magyar fiatal szerepeljen az élvonalbeli felnőtt csapatunkban, és további hat labdarúgónak kell tapasztalatot szerezni a Merkantil Bank Ligában, illetve még két U21-es korosztályba tartozó játékost kell eladni vagy kölcsönadni az OTP Bank Ligabeli vetélytársunknak. Ezeknek a kívánalmaknak szinte maradéktalanul megfelelünk, hiszen visszafelé haladva Vajda Botond (DVSC) és Illés Bálint (Mezőkövesd) élvonalbeli klubban szerepel, a Kolorcity Kazincbarcikával kötött kooperációs szerződés keretében Bánhegyi Bogdán és Tóth Balázs, hagyományos kölcsönadással pedig Csatári Gergő és Vincze Dániel játszik kék-sárgában. Tóth Borisz pedig Siófokon töltötte a tavaszt, illetve több korábbi diósgyőri akadémista is szerepelt az élvonalban. És már érezhető a piacon ennek a hatása. Tavaly több fiatal tehetség menedzsere elzárkózott attól, hogy ügyfelét Diósgyőrbe hozza, idén viszont közülük is egyre többen állnak nyitottan a tárgyalásokhoz.
Legközelebb júniusban ülünk tárgyalóasztalhoz a Honvédelmi Minisztérium Sportért Felelős Allamtitkárságának képviselőjével, Liszkai Dezsővel, akivel előbb kiértékeljük a tavaszi tapasztalatokat, majd meghatározzák a következő év elvárásait.

Játékospolitika

- Még mielőtt áttérnénk a játékoskeret átalakítására, beszéljünk a szakmai stábról!
- Ezt a kérdést könnyen rövidre lehet zárni, továbbra is Vladimir Radenković irányítja a csapatot, és a stábjának a tagjai továbbra is a DVTK-ért dolgoznak.

- Sok olyan csapat van, amelyik a fiatalok nevelését tűzi a zászlajára, mégis tele a csapata külföldiekkel. A DVTK is csak légiósokat igazolt nyáron, nincs ebben ellentmondás?
- A Merkantil Bank Ligát szinte színmagyar csapattal nyertük meg, az egyedüli kivételt Jérémie Obounet jelentette. A feljutást követően felmértük a mezőnyt, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a keret felét le kell cserélni, ha stabilan benn akarunk maradni. Az erősítés érdekében több játékost is megkerestünk, ám a klubjuk vagy nem engedte el őket, vagy irreális összeget kért kihasználva azt, hogy nagyon szűk a jó magyar játékosok piaca. És ha még ehhez hozzávesszük, hogy sok esetben a piaci viszonyokkal tökéletesen tisztában lévő magyarok fizetési igénye is magasabb, gyorsan kijött az az eredmény, hogy olcsóbb külföldről szabadon igazolható jó játékost hozni, akikből egyébként a kínálat is sokkal bővebb. Valóban rejtett magában némi rizikót ennyi új játékos alkalmazása, de mindenképpen el akartuk kerülni a másodosztályba történő visszacsúszást, mert akkor kezdhettünk volna ismét mindent elölről. És ne felejtsük el, hogy ezzel sem borult fel az öltöző, mert a magyar mag egyébként egyben maradt, és kiválóan egészítették ki egymást. Gyorsan összeértek a játékosok, és már a bajnokság első részében érett és összeszokott játékot produkált a csapat elsősorban hazai pályán, amivel kivívtuk a többi csapat tiszteltét.
Múlt nyáron tehát nem állt más út előttünk, a következő átigazolási időszakban azonban már sokkal könnyebb lesz a dolgunk, hiszen kevesebbet kell változtatni a keret összetételén. Ezért fontos, hogy a DVTK mindenekelőtt stabilan az élvonalban szerepeljen, mert akkor tudunk előre tervezni, és ki tudjuk várni, hogy egy jó magyar labdarúgó szabadon igazolhatóvá váljon, illetve néhány indokolt esetben ki is tudjuk vásárolni élő szerződéséből a játékost, amennyiben megfelel a modern labdarúgás elvárásainak - gyors, atlétikus, azaz valamilyen mutatóban kitűnik a tömegből -, valamint üzleti potenciált látunk benne.
Ugyanis a DVTK igyekszik minél több piaci forrásra szert tenni, tehát olyan játékosokat szerepeltetni, akiknek a játékjogát a későbbiekben értékesíteni tudjuk külföldön és itthon egyaránt. Az így keletkező bevételt pedig utána vissza tudjuk forgatni a következő korosztályok képzésébe. És ezen a ponton ismét visszautalok a korábban elmondottakra, a minisztériumi támogatás lehívása érdekében nekünk értékesíteni is kell játékosokat.

- Hogyan érinti ez a sportszakmát?
- A keretépítés során az a koncepció, hogy kialakítunk egy rutinos magot, és köréjük épülnek be a fiatalok. Nagyon fontos a csapat számára Alexander Vallejo, Rudi Požeg Vancaš, Marco Lund vagy éppen Holdampf Gergő és Gera Dániel tapasztalata, mert ők tanítják, nevelik a fiatalokat.

- Mennyiben alakul át a diósgyőri keret a következő átigazolási időszakban?
- Idén nyáron három labdarúgó szerződése járt volna le. Holdampf Gergővel és Gera Dániellel már hosszabbítottunk, Csirmaz Istvánnal pedig nem, ő szabadon igazolhatóvá válik. Rajtuk kívül Pernambuco és Szabó Levente kölcsönszerződése fut ki. Beszéltünk velük, de mindketten elsősorban külföldön képzelik el pályafutásuk folytatását. A keret mégsem marad teljesen ugyanaz, mert a gerinc megtartása mellett némi vérfrissítést tervezünk: tapasztalt, esetleg külföldi, valamint fiatal magyarok szerepelnek az elképzeléseinkben. Vannak kiszemeltjeink, az ügynökeikkel és a klubjukkal már fel is vettük a kapcsolatot az átigazolás ügyében. A lejáró (kölcsön)szerződésű labdarúgók helyére érett játékosokat kívánunk igazolni, illetve magyar utánpótlás válogatottak megszerzése szerepel még a terveinkben, de ez három félen múlik. Nem csak a fiatalokat kell meggyőzni, hogy Diósgyőrben tovább tudnak fejlődni, hanem a klubjukat is arról, hogy észszerű árat szabjanak. Éppen ezért külföldön is szétnézünk magyar, akár miskolci, borsodi fiatalok hazahozatala érdekében.

- Távozók lehetnek még?
- Az átigazolási piac szeptember elejéig nyitva tart, addig teljes mértékben nem zárhatjuk ki senkinek a távozását. Biztosan vannak olyan játékosok, akik elégedetlenek a számukra biztosított játékpercekkel, velük le fogunk ülni tárgyalni, valamint ilyenkor természetes, hogy érdeklődnek a labdarúgók iránt, esetleg konkrét ajánlatot is tesznek a játékjoguk megszerzése érdekében. Persze minél jobban közeledik a határidő, annál hangsúlyosabban tesszük fel magunknak azt a kérdést, hogy tudjuk-e megfelelő minőségben pótolni, mert az nem fordulhat elő, hogy a keret gyengüljön.