Bright Edomwonyi: Megtanultam türelmesnek lenni

- Hogyan láttad az első három fordulót?
- Az eddigi három mérkőzés eredménye ugyan ennek ellentmond, de igazán jó munkát végeztünk a felkészülési időszakban. Némiképp átalakult a DVTK kerete, és többnyire fiatal játékosok érkeztek, akiket a szakmai stáb igyekezett minél előbb beépíteni. A játékunkban is történtek változások, amit igyekeztünk minél jobban begyakorolni, illetve ezt mondhatom jelen időben is, hiszen még tart a tanulási folyamat.
Már eddig is sokat tanultunk a hibáinkból, és ahogy haladunk előre az időben, úgy leszünk egyre jobbak, és nagyon bízom benne, hogy ennek hamarosan meglesz a pontokban mérhető eredménye is.

- Az is az új játék része, hogy az egyik felkészülési mérkőzésen az ellenfél ötösén letámadva szereztél labdát, és lőttél gólt?
- Igen, de ebben a rendszerben sokkal fontosabb a csapat játéka, mint az labdarúgók egyéni szerepe. Például semmi értelme egyedül letámadni, vagy mindenki rámegy az ellenfélre, vagy senki. Ezért elsősorban csapatként kell leginkább működni, és akkor jönni fognak az eredmények is.

Bright Edomwonyi nagyot küzdött a ferencvárosi védőkkel is (Fotó: Szabó Krisztián)

- Lássuk az első három mérkőzést külön külön! Véleményed szerint a Paks ellen egy pontot nyert a DVTK vagy kettőt veszített?
- Egyértelműen két pontot vesztettünk, hiszen mi szereztünk vezetést, és 2-2 után akár a győztes gól is megszülethetett volna. Úgy vélem, az egyenlítésig egészen jól játszottunk, de utána egy védelmi rövidzárlat és egy szerencsétlen mozdulat miatt máris hátrányba kerültünk. Sokkal jobban kell koncentrálni az ilyen esetekben, mert különben sokba kerülnek a hibák. Az ellenfél kapuja előtt pedig sokkal higgadtabban kell játszani, és akkor még eredményesebb lesz a helyzetkihasználásunk.

- Az előző bajnokság jól indult számodra, az első öt fordulóban három gólt szereztél, és ezúttal is góllal kezdted az idényt. Tudtad, hogy már a fejesed után gólt ítélt a játékvezető?
- Igen, miután megfejeltem a labdát, láttam, hogy a kapus hátrafelé mozog a kapuban, és számomra egyértelmű volt, hogy a labda áthaladt a gólvonalon. Ezért emeltem azonnal a levegőbe a kezem, és kezdtem ünnepelni a találatot.

- És azt tudtad, hogy Francisco Feuillassier neked lövi a labdát a szögletből?
- Az edzéseken sokat gyakoroljuk a támadó és a védekező pontrúgásokat is. Azt tudtam, hogy Franchu szereti a rövid oldalt célba venni, ezért kivártam, majd igyekeztem abba a pozícióba mozogni. Jól jött a labda, amit a kapuba fejeltem. Középcsatárként türelmesnek kell lennem, hogy amikor a társak becenterezik a labdát, akkor lábbal, fejjel, bárhogyan a kapuba tudjam juttatni. A futball csapatjáték, ami különösen hatással van az én szerepemre, ha sok beadást kapok, akkor könnyebb a dolgom, ha viszont nem jön a labda, akkor valami mást kell kitalálni.

- A második héten Székesfehérvárott játszott a két csapat. Mi volt a különbség a két találkozó között?
- Sok minden, mindenekelőtt az eredmény. A Paks olyan egyedi játékot játszik az egészpályás emberfogással, a párharcok erőltetésével, amihez alkalmazkodni kell, a Fehérvár ellen viszont a saját játékunkat tudtuk játszani. Az eredményre ezúttal sem lehetünk büszkék, de a játékban láttam pozitív jeleket. Tanulnunk kell a hibákból, és akkor tovább tudunk fejlődni.

- Mindkét találkozón csereként álltál be. Mennyire nehéz azonnal felvenni a meccs ritmusát?
- Egy labdarúgónak mindig készen kell állnia a mérkőzésre, és majd a vezetőedző eldönti, hogy hány percet ad neki. Én mindig úgy ülök le a kispadra - ha már ez a döntés született -, hogy amikor becserélnek, akkor ki tudjam adni magamból a maximumot. Rutinos labdarúgóként talán könnyebb jól beszállni egy mérkőzésbe, nekem mindig az lebeg a szemem előtt, hogy azért küldtek a pályára, mert a csapatnak szüksége van rám. Szerintem mindenki számtalan példát tud arra mondani, amikor egy csereként beálló játékos fordította meg a mérkőzés menetét, én is mindig ebben bízom, amikor beküldenek.

- A harmadik találkozón pedig az FTC következett.
- Ezúttal is kiadtunk magunkból mindent, ám a korábbi mérkőzésekhez hasonlóan több hibát is elkövettünk, ami sokba került. Ahogy mondtam, tanulni kell belőle, ezért a mérkőzés utáni héten azzal kezdtük a munkát, hogy kijavítsuk a hibákat, például ne passzoljuk el a pálya közepe felé lőtt labdákat, mert abból egyből ellentámadást tud vezetni az ellenfél. 

A Paks elleni nyitófordulóban nagyszerű fejessel egyenlített Bright Edomwonyi (Fotó: Szsabó Krisztián)

- Nigéria ontja magából a kiváló labdarúgókat, mennyire nehéz kitűnni a tömegből?
- Hazámban rengeteg tehetséges játékos játszik, de az igazán jók rövid úton felkeltik a külföldi csapatok érdeklődését, és Európában, esetleg Ázsiában folytatják a karrierjüket. Éppen ezért hatalmas a konkurenciaharc, aki csak egy kicsit jó, nem elég elhivatott, nem rendel mindent alá a labdarúgásnak, az nem tud előrelépni.

- Te hogyan lettél labdarúgó?
- Édesapám és a bátyám is nagyon szerette a focit, mind a ketten játszottak alacsonyabb szinten. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy mindig minden támogatást megkapjak tőlük, amikor kiderült, hogy van tehetségem a játékhoz. Édesapám például, amikor a munkája engedte, mindig elkísért az edzésekre, ami nagyon sokat jelentett számomra.
Érdekes módon jobbhátvédként kezdtem, majd egy nap a középpályára vezényeltek, és amikor elkezdtem nőni, akkor csatárt faragtak belőlem. Így mindig volt mit tanulnom, újabb és újabb taktikai elemeket kellett elsajátítani, de örülök, hogy végül támadó lettem, mert a fociban a góllövés a legjobb dolog.
A nigériai akadémiák a kirakatban vannak, rendszeresen érkeznek játékosmegfigyelők a mérkőzésekre. Így akadt meg rajtam a KVC Westerlo scoutjának a szeme, és 16 évesen Belgiumba költöztem. A könnyebb átmenet érdekében eleinte három hónapot Európában töltöttem, majd hármat otthon. Innen hívott próbajátékra a Red Bull Salzburg, ahol megfeleltem, és Ausztriába szerződtem.

- Talán a legnehezebb kérdést teszem most fel: mit tanultál Nigériában, mit Belgiumban és mit Ausztriában?
- Több akadémiára is jártam hazámban, ahol elsajátítottam a futball technikai alapjait, hogyan kell helyezkedni és sok minden hasonlót. Westerloban viszont rengeteget tanultam a csapatjátékról, hogyan kell beilleszkedni egy játékrendeszerbe. Ezen kívül először kerültem távol a családomtól, más kultúrába csöppentem, másféle emberek vettek körül. Ezt a lépcsőt az tudja könnyen venni, aki gyorsan tud alkalmazkodni, és az alkalmazkodóképességemnek azóta is minden klubváltáskor sok hasznát vettem. Ahogy mondtam, nagy kihívás volt Afrikából Európába jönni, de legalább ekkora lépést jelentett számomra bekerülni a Red Bull Salzburg akadémiájára, ami az egyik legjobb ilyen intézmény Európában, de az is lehet, hogy az egész világon. Csapattársam volt szenegáli Sadjo Mané (később a Liverpoolban és a Bayern Münchenben is szerepelt, jelenleg Szaúd-Arábiában keres pénzt - a szerk.) vagy a szlovén Kevin Kampl (évek óta a RB Leipziget erősíti - a szerk.). Ilyen társak között tud igazán sokat fejlődni egy fiatal játékos, mert van kitől tanulni, és én próbáltam is kihasználni a lehetőséget. Persze ilyen csapatban nem egyszerű játéklehetőséghez jutni, de a mai eszemmel is ezt az utat választanám, mert megalapoztam a későbbi pályafutásom.

Az előző idényben a Debrecen ellen duplázni tudott Bright Edomwonyi (Fotó: Szabó Krisztián)

- Ami néha nagy kanyarokat is vett. Melyik csapatnál érezted igazán jól magad?
- A Sturm Graz csapatában igazán jól ment a játék, így ezt mondom elsőként. Majd ennek a teljesítménynek köszönhetően leigazolt a török Rizespor, ahol valódi szupersztárok ellen léptem pályára. Izgalmas volt Samuel Eto’o, Adriano, Lukas Podolski, Emmanuel Adebayor, Ricardo Quaresma vagy éppen Nigel de Jong ellen játszani.

- És egy újabb ugrás az időben: bő egy éve megérkeztél Diósgyőrbe.
- Egy sérülést követően úgy gondoltam, Szlovéniában építem újra magam, és onnan hívott a DVTK. Innentől gyorsan ment minden, és ahogy egy év távlatából fel tudom idézni, hamar befogadtak az új társak, és a mérkőzéseken jól ment a játék, és a közönség is elismerte a teljesítményemet. Számomra az a legfontosabb, hogy azóta is folyamatosan fejlődni tudok, mert az OTP Bank Liga egy kiegyenlített bajnokság, ahol nincs olyan csapat, amelyik ellen könnyű gólt szerezni. Folyamatosan szeretnék megfelelni a folyamatosan növekvő elvárásoknak, ez visz előre azóta is.

- Csatár vagy, mit jelent ez számodra?
- Ahogy mondtam, szeretem ezt a posztot. Sok csapatnak a csatár az arca, hiszen ő szerzi a gólokat. Az én fejemben is továbbra is az jár állandóan, hogyan tudnék az ellenfél kapujára törni, és hogyan tudnám bevenni azt. Azonban az utóbbi időben sokat változott a csatárok szerepe, már nem csak a góllövés a feladat - de azért továbbra is az a legfontosabb -, hanem ki kell venni a részt a védekezésből is. És ugyan mi lőjük a gólokat, de nagyon fontosak a csapattársak, nélkülük kevésbé vagyunk eredményesek, elég csak a gólpasszokra gondolni. Szerencsére Diósgyőrben több olyan társam is van, aki ki tud szolgálni, megkönnyítve ezzel a dolgom, ami nagyszerű dolog.

- Tőled várja mindenki a gólt, szereted ezt a nyomást?
- Hozzászoktam. Régóta játszom ezen a poszton, ez is annak a tanulási folyamatnak a része volt, amiről korábban beszéltem: nem szabad nyomásként felfogni azt, hogy tőlem várja mindenki a gólt, hanem alkalmazkodni kell ehhez az elváráshoz. Megtanultam türelmesnek lenni, fizikailag és mentálisan is erős vagyok, pozitívan állok a dolgokhoz, és amikor eljön a pillanat, akkor igyekszem a legjobban megoldani a feladatot.

- Egy jó játékosnak természetesen jó technikai képességekkel kell rendelkezni a megfelelő erőnlét mellett, és fejben is a csúcson kell lennie. De ezek közül a tulajdonságok közül szerinted melyik a legfontosabb?
- Egyértelműen a mentális tényező. Mert akinek tökéletes a technikája, kifogástalan az erőnléte, annak is jöhet olyan időszak, amikor egyszerűen nem találja az ellenfél kapuját. Ilyenkor kell fejben erősnek lenni, hogy minél hamarabb visszataláljon a helyes útra. Főleg a fiatal labdarúgókra jellemző, hogy elkövetnek egy-két hibát, amitől idegesek lesznek, és legközelebb már azt sem tudják megcsinálni, amit egyébként tízből tízszer végrehajtanak. Pedig a hiba a játék része, és csatárként az a jó, hogy mi a védőkkel ellentétben hibázhatunk az ellenfél kapuja előtt, ha a következő alkalommal betalálunk.

- Ennek köszönhető, hogy nem vitatkozol a játékvezetővel, és egy-egy szabálytalanság után sem akarod leszedni a védő fejét, hanem mész tovább, és csak a gólszerzés érdekel?
- Sajnos a játékvezetőknek néha odaszólok, de a védőkkel valóban nem szoktam vitatkozni. Elfogadom, hogy a védőknek az a feladata, hogy megállítsanak, és ne csak nézzék, hogy elmegyek mellettük, ami néha azzal jár, hogy megrúgnak. Számomra viszont valóban a gólszerzés a legfontosabb.

Diósgyőri gólöröm a Paks legyőzése során (Fotó: Szabó Krisztián)

- Nyáron Marko Rakonjac személyében igen erős vetélytársat kaptál. Motivál az érkezése, vagy jobb lenne, ha mindig veled kezdődne az összeállítás?
- Marko fiatal kora ellenére egy igazán jó játékos. Játékosként nekem nem a csapat összeállításával kell foglalkoznom, hanem azzal, hogy amikor a pályára lépek, akkor minél nagyobb hasznára legyek a csapatnak, és minden idegszálammal a gólszerzésre koncentráljak. Szóval az érkezése csak újabb motivációt jelent számomra, hogy minél keményebben dolgozzak az edzéseken, és minél jobb teljesítményt nyújtsak a mérkőzéseken, mert természetesen játszani szeretnék.

- És mit gondolsz arról, hogy egymás mellet játszatok?
- Edzésen már gyakoroltuk ezt a felállást, és új érzem, működött a játékkapcsolat, az FTC ellen pedig mindketten bekerültünk a kezdőcsapatba. Igyekeztünk mindent megtenni, azonban az ellenfél nagyon jó erőkből áll, így többnyire védekeztünk, mi pedig távol kerültünk az ellenfél kapujától. Ebből az egy mérkőzésből nem vonnék le messzemenő tanulságokat, ha a jövőben is a kétcsatáros felállás mellett dönt a vezetőedző, akkor szép dolgokra lehetünk képesek együtt.

- Az előző idényben nyolc gólt szereztél a bajnokságban és kettőt a kupában, idén pedig egynél jársz. Van kedvenced?
- Nem igazán, számomra mindegyik egyformán kedves, mert a maga módján mindegyik fontos. De ha muszáj, akkor a tavalyi Paks elleni gólt mondom, amit Stevie (Bitok Stephen - a szerk.) beadása után fejeltem a kapuba. Jól jött a labda, de nekem oda kellett érnem, és utána nem volt egyszerű a léc alá fejelnem, de egy szép mozdulattal megoldottam, ezért választom ezt a gólt.

- Aki követ az Instagramon, az időről időre bepillantást nyer a családi ünnepekbe is. Bemutatod őket?
- Van két szép lányom és egy kicsi fiam, aki most lesz kétéves. A feleségem is nigériai, de Ausztriában nőtt fel, Grazban ismerkedtünk meg, ők most is Bécsben élnek. A nagyobbik lányom idén kezdi az iskolát, ezért nem akartam költöztetni őket, de amikor van egy-két szabadnap, akkor autóba ülök, és 4-5 óra múlva már a karjaimba is zárhatom a szeretteimet. Illetve az iskolai szünetben majd ők látogatnak meg engem, azaz igyekszem minél több időt tölteni velük.

- Amikor nincsenek itt Miskolcon, akkor mivel töltöd a szabadidődet?
- Ilyenkor a távolból is sokat beszélek velük. Ezen kívül az edzéseken kívül is sokat vagyok a csapattársakkal, néha beülünk valahova egy kávéra, máskor összegyűlünk meccset nézni. Tavaly rengeteget ping-pongoztam Stevie-vel (Bitok Stephen - a szerk.), de így, hogy el kellett mennie, új partnert kell keresnem.

- Ezen a hétvégén Debrecenben játszik a DVTK, mit vársz a találkozótól?
- Egész héten csak az lebeg a szemünk előtt, hogy megszerezzük az első győzelmünket a bajnokságban, mert az jót tenne a hangulatnak és a sűrű mezőnyben több hellyel is előre tudnánk lépni. Mindent meg fogunk tenni a siker érdekében, és bízom benne, három ponttal gazdagabban utazunk haza Debrecenből.