A problémák nem egyetlen rossz mozdulattal kezdődtek, hanem fokozatosan jelentkeztek. Egy januári mérkőzés után érezte először, hogy nincs minden rendben a bal karjával, majd a vizsgálatok kimutatták, hogy a nyakából kiinduló idegi probléma áll a háttérben, amit később egy bordatörés is súlyosbított. „Még január közepén, egy meccs után kezdtem el érezni, hogy a bal karommal valami nincs rendben. Kiderült, hogy a nyakamból sugárzik a fájdalom, és ez zsibbadást okozott a karomban, az ujjaimban. Ezt pedig még megtetéztem egy bordatöréssel is, úgyhogy volt miből felépülni” – idézte fel a kezdeti időszakot.

A felépülés egyik legnehezebb része a kiszámíthatatlanság volt. Nem létezett pontos időkeret, pontos menetrend, amelyhez igazodni lehetett volna, így minden nap új kihívást jelentett. „Nem az volt, hogy megtörtént egy sérülés, és tudtuk, mikorra leszek kész. Napról napra kellett figyelni, hogy miként alakul az állapotom. Sportolóként próbáltam siettetni a folyamatot, de be kellett látnom, hogy ez nem így működik, a testem majd akkor enged, amikor tényleg készen áll” – fogalmazott.

A rehabilitáció során kulcsszerepet játszott a szakmai stáb összehangolt munkája. Halász Veronika a csapat gyógytornásza segítségével a kezdetektől a nyaki problémák és az idegi tünetek csökkentése volt a cél, majd az állapot javulásával párhuzamosan a DVTK HUNTHERM erőnléti edzője, Fodor Csilla irányításával az erőnléti munka is egyre hangsúlyosabbá vált. A két szakember folyamatos egyeztetése biztosította, hogy minden lépés a megfelelő időben történjen. „Folyamatosan konzultáltak egymással, és mindig azt néztük, mit enged a testem, mikor léphetek tovább” – mondta Kányási. 

A pályára való visszatérés is tudatosan, lépésről lépésre zajlott. Először kontakt nélküli edzésekkel kezdett, majd fokozatosan tért vissza a teljes értékű munkához. „Először csak az edzések egy részében vettem részt, majd szépen eljutottam odáig, hogy már végig tudtam csinálni a teljes edzést is” – mondta el Vera.

A rehabilitáció ideje alatt azonban egy különösen fájdalmas helyzettel is szembesülnie kellett: bár bekerült a válogatott keretébe, sérülése miatt végül nem vehetett részt az isztambuli vb-selejtező tornán. „Nagyon nehéz volt ezt megélni. Végig arra készültem, hogy ott legyek, és amikor tudatosult bennem, hogy ez nem fog menni, az egy nehéz pillanat volt. De tudtam, hogy ez a helyes döntés azért, hogy a szezon további részére egészséges lehessek, és utána akár a világbajnokságon is részt tudjak venni, muszáj, hogy egy ezt a válogatott ablakot kihagyjam” – mondta.

Bár fizikálisan nem lehetett jelen, lélekben végig a csapattal maradt. Tartotta a kapcsolatot a játékostársakkal, figyelemmel kísérte az eseményeket, és igyekezett kívülről is támogatást nyújtani. „Ahol csak tudtam, próbáltam segíteni, beszéltem a lányokkal, és próbáltam energiát küldeni nekik” – tette hozzá.

Ma már újra pályán van, és minden mérkőzéssel közelebb érzi magát a teljes formájához. Tudja, hogy a visszatérés egy folyamat, de bízik benne, hogy a legfontosabb időszakra ismét a legjobb önmagát tudja nyújtani. „Nagyon boldog voltam, hogy újra játszhattam. Még kell egy kis idő, de meccsről meccsre egyre jobb leszek, és remélhetőleg a szezon legfontosabb részére már 100%-os állapotba kerülök.”

A rehabilitáció részleteiről a szakemberek is betekintést adtak. Halász Veronika elmondta, hogy Veránál kezdődő nyaki gerincsérvet diagnosztizáltak, amely az ideget nyomva okozta a bal karban jelentkező panaszokat. „Ezt az Arénában található eszközparkunk segítségével kezdtük el kezelni, mikroáram kezelést, lézert, ultrahangot és elektroterápiát is alkalmaztunk” – fogalmazott. Hozzátette, hogy a kezeléseket követően indult el a gyógytorna, majd az erőnléti munka, amely már Martini-Fodor Csilla irányításával zajlott. A folyamat egy szakaszában párhuzamosan haladt a rehabilitáció több eleme, később pedig Tullner Krisztián vezetésével a labdás edzések is visszakerültek a programba. „Az ideg regenerációjának idejét nem lehet pontosan meghatározni, Veránál ez körülbelül hat hetet vett igénybe” – emelte ki, megjegyezve, hogy a közben elszenvedett bordatörés tovább nehezítette a folyamatot, ugyanakkor mára teljes értékű munkát tud végezni.

Martini-Fodor Csilla a rehabilitáció felépítéséről beszélve kiemelte a közös munka fontosságát. „Amikor egy rehab folyamatot elkezdünk, akkor Halász Veronikával az orvosi diagnózis alapján készítünk egy előzetes tervet. Mindig ő a főnök, én pedig a második lépcső vagyok a folyamatban” – mondta. Hangsúlyozta, hogy Veránál különösen fontos volt az állóképesség megőrzése, ezért a speciális erősítő edzések mellett kardiovaszkuláris terhelést is beépítettek a programba. „Azt szoktam mondani, hogy minden rosszban van valami jó: egy ilyen időszak lehetőséget ad arra is, hogy olyan területeken fejlődjünk, amire szezon közben kevesebb idő jut. Veránál például a mozdulatgyorsaság és a reakcióidő fejlesztésével is foglalkoztunk.”