A DVTK jelenlegi helyzete minden diósgyőri számára elkeserítő, és nem kerülhetjük meg a valóságot: az újratervezés előtt őszintén szembe kell néznünk az elmúlt időszak hibáival és következményeivel. De először is elnézést kérünk a szurkolóktól: ők biztos nem érdemelték meg a kiesést!

Bár az elmúlt öt évben a klubnak stabil volt a gazdasági háttere, ezen időszak sportszakmai döntései idézték elő azt a helyzetet, ahol most tartunk.

Idézzük fel, melyek voltak a főbb döntések!

2021. májusában Benczés Miklóst dr. Bajúsz Endre váltotta a sportigazgatói poszton, majd 2022. augusztusában érkezett a csapathoz Kuznyecov Szergej vezetőedző. Az irányításával rekord pontszámmal nyerte meg a Merkantil Bank Ligát a DVTK, és jól kezdett az élvonalban is. Azonban a tavaszi rajt előtt négy nappal távoznia kellett, és három mérkőzésre Simon Miklós, a DVTK Labdarúgó Sportakadémia akkori vezetője ült le a kispadra, akit Vladimir Radenković követett, és a Kuznyecov Szergejjel elkezdett idényt a hetedik helyen zárta.

                                          Horváth Csenger kilenc hónap után távozott a DVTK sportigazgatói posztjáról


A következő ősszel, 2024. novemberében dr. Bajúsz Endre sportigazgatót Horváth Csenger váltotta, aki korábban az NB II.-es Szentlőrinc csapatánál töltötte be ezt a pozíciót. A 2023/2024-es idény első felében a DVTK hosszú idő után rég nem látott módon eredményes játékot produkált a szerb vezetőedző vezetésével, és a csapat a téli szünetet a bajnokság harmadik helyén töltötte. A tavaszi szezon első három meccsét követően a sportszakmai vezetés úgy döntött, hogy bár a csapat a negyedik helyen áll, a szerb vezetőedzőnek távoznia kell. Helyére a litván Valdas Dambrauskas érkezett, akinek a vezetésével a csapat 12-ből mindössze három mérkőzésen tudott győzni, így a DVTK a bajnokságot végül csak a hatodik helyen zárta.


Dr. Bajúsz Endre három évig dolgozott Diósgyőrben, Horváth Csengernek pedig 9 hónap után távoznia kellett sportszakmai (többek között a klub döntésével szembemenve nem tartatta be maradéktalanul a "fiatalszabályt") és emberi okok miatt. A sportszakmai vezetésben történt kései változtatást követően az új sportigazgató, Kovács Zoltán sajnos időbeli hátrányba került az átigazolások terén, illetve nem bízott eléggé a DVTK Labdarúgó Sportakadémia növendékeiben, amikor az NSMI (Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet) a bajnoki rajt hetében közölte az elvárásait. Persze az idő rövidsége sem menti fel Kovács Zoltánt az alól, hogy utólag rossz döntésnek bizonyult Vladimir Radenković visszahozatala, majd utódja, Nebojša Vignjević sem tudta jó irányba állítani a folyamatokat a rendelkezésére álló rövid időszak alatt. Ezen kívül a sportigazgató által igazolt játékosok szinte egyike sem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket, de ettől függetlenül a vezetőség felelőssége, hogy nem cserélt időben sportigazgatót. Azonban még ennél is összetettebb a kép, nem lehet bűnbakként néhány emberre rámutatni, hiszen többek között azt is alaposan ki kell vizsgálni, miért sújtotta ennyi sérülés a csapatot, és a következő idényben hogyan lehet megelőzni ezt.

                             Kovács Zoltánnak nem sikerült megismételnie a korábbi eredményes munkát Diósgyőrben


A felelősség közös, a klubvezetés ezt nem hárítja át, nem fogja egyetlen külső tényezőre sem. A DVTK vezetése tanult az elmúlt időszak hibáiból, és ezekből kiindulva új alapokra helyezte a klub labdarúgó szakosztályának működését.

A klub futballjának jövője olyan szakember kezébe került, aki nemcsak szakmailag felkészült, hanem valódi kötődése is van Diósgyőrhöz. Vincze Richárd személyében olyan sportigazgató kapott megbízást, aki képes lesz az alapoktól újraépíteni a csapatot, megerősíteni a klub labdarúgó szakosztályának működését, és visszaadni a szurkolók hitét - különösen azért, mert szakmai pályafutásának utóbbi évtizedét - két rövid megszakítással - a Diósgyőr kötelékében töltötte különböző pozíciókban, végigjárva a szakmai ranglétrát. A hátralévő három mérkőzésre általa kiválasztott, és a nehéz feladatot gondolkodás nélkül elvállaló Takács Péter, valamint két segítője, Kriston István és Icsó Zsolt is ízig-vérig diósgyőri, akiket ide köt a szinte teljes pályafutásuk.

                                                                            Búcsúzott a DVTK az élvonaltól


Azzal mindenki tisztában van, hogy a bizalmat nem szavakkal, hanem tettekkel lehet visszaszerezni. A következő időszak erről fog szólni.