Merkantil Bank Liga 1. forduló

FC Nagykanizsa - Diósgyőri VTK 2-3 (1-1)

Nagykanizsa, Olajbányász Stadion, 3000 néző. Játékvezető: DERDÁK Marcell (MÁYER Gábor, KIRÁLY Zsolt).
Nagykanizsa: GAÁL Dominik - MAGYAR Miklós, STEFÁN Raúl, HORVÁTH Milán, PINTÉR Máté - KOVÁCS Bence, LŐRINCZ Attila - HELESH Yaroslav, KAPORNAI Bertalan, VARGA Dominik, ZSOLNAI Richárd. Vezetőedző: JENEY Gyula.
DVTK: BÁNHEGYI Bogdán - KISS László, SZATMÁRI Csaba, BÁRDOS Bence, TAMÁS Márk - BABINSZKY Bence, HOLDAMPF Gergő, BÉNYEI Ágoston, VASS László - MOLNÁR Gábor, BORVETŐ Áron. Vezetőedző: TAKÁCS Péter.

Csere: HELESH Yaroslav helyett LŐRINCZ Bence a 62., TAMÁS Márk helyett BOKROS Szilárd és BÉNYEI Ágoston helyett Nazar KOVALENKO a 65., VARGA Dominik helyett EKKER Milán a 70., KISS László helyett FARKAS Ruben a 74., PINTÉR Máté helyett JOVÁN Vilmos és MAGYAR Miklós helyett PUSKÁS Zsombor a 80., MOLNÁR Gábor helyett MUCSÁNYI Márk és BORVETŐ Áron helyett SZABÓ Balázs a 85. percben.
Sárga lap: MAGYAR Miklós a 30., TAMÁS Márk a 43., LŐRINCZ Attila a 66. percben.
Gólszerző: KAPORNAI Bertalan (1-0) a 9., BABINSZKY Bence (1-1) a 27., MOLNÁR Gábor (1-2) a 75. BORVETŐ Áron (1-3) a 83., LŐRINCZ Bence (2-3) a 90. percben.

nagykanizsa-dvtk-6.jpg
A DVTK kezdőcsapata
(Kattintásra galéria nyílik. Fotók: Kovács Donát)


Kulcspillanatok

10. perc: Egy mélységi indítást követően Kapornai Bertalan került ziccerbe, és nem hibázott, 1-0

28. perc: Borvetőt lerántották, ám Babinszky Bence nem várt a sípra, hanem lecsapott a labdára, és 14 méterről higgadtan a kapuba lőtt a tehetetlen kapus mellett, 1-1

76. perc: Molnár Gábor vállalkozott távoli lövésre, és mintegy 20 méterről a kapu jobb oldalába tekert, 1-2

83. perc: Diósgyőri szöglet jobbról, Molnár beadását a hosszú oldalon Borvető Áron úgy fejelte meg, hogy a kapus csak a gólvonal mögött tudta megfogni. Az asszisztens egyből jelezte a gólt, 1-3

90. perc: Bal oldali beadás után Lőrincz Bence fejelt közelről a kapu jobb oldalába, 2-3

Edzői értékelések

Jeney Gyula: - Körülbelül azt kaptuk, amit gondoltunk. Tudtuk, hogy a DVTK nem vállalja be az offenzív játékot, próbáltak egyszerűen játszani, magas labdákkal mögénk kerülni, és a lecsorgókat összeszedni, amihez megvolt a sebességük és a magasságuk is. 
Azt sajnálom, hogy kicsit többet kellett volna a labda birtokában nyújtani, mert nagyon nagy területek álltak rendelkezésre. Az ilyen találkozókon nagyon kevés helyzet lesz, amivel nyerni lehet, de nekünk megvoltak ezek a helyzetek. Illetve voltak még olyan dolgok, amiről nem tehetünk, mindenki látta.
Fizikálisan kell kicsit összeérnünk, mert azon a területen még vár ránk munka. Ma egy ki-ki meccset játszottunk, a jövő héten és azt követően is egy hasonlóan nehéz találkozó vár ránk. Komoly potenciált látok a csapatban, amit ki kell hozni. Sajnálom a mai vereséget, mert a döntetlen benne volt a mérkőzésben. Valahol vissza kell hozni az elveszített egy pontot, de hosszú a bajnokság, messze még a vége, de elsőnek biztató volt.

Takács Péter: - Nagyszerű érzés a győzelem, de egy kicsit beleöregedtem. Nagyon kellemetlen ellenfél volt a Nagykanizsa, de azt már a mérkőzés előtt is tudtuk, hogy igen lelkesek, és arra is számítottunk, hogy kinn lesz a fél város, akik nagyszerű hangulatot varázsolnak a stadionba. Egy igazi futballünnep részesei voltunk, amihez nem akartunk asszisztálni.
El kell ismerni, hogy a mérkőzés elejébe kicsit belealudtunk, aminek az okát meg kell találni. Miután a hazaiak - teljesen megérdemelten - megszerezték a vezetést, nekünk változtatni kellett. Nem akartunk hosszú labdákkal játszani, hanem rövid passzos játékra készültünk, azonban folyamatosan nyomás alatt voltak a védőink, amikor a labdát próbáltuk járatni a középső zónában. Éppen ezért áttértünk a hibrid focira, a kombinatív játék mellett a hosszú passzokat egyaránt használtuk.
És éppen egy hosszú indítást követően tudtunk egyenlíteni: Babinszky lecsapott a labdára, és kihasználta a ziccert.
A félidőben megbeszéltük, hogy mit kell változtatni annak érdekében, hogy a középső zónában tudjuk járatni a labdát. A második játékrész már rendben volt, a labda birtokában átálltunk háromvédős rendszerre, és a távolságok sem voltak nagyok a belső védők között. Ennek köszönhetően átvettük a játék irányítását.
A második gól jelentette a fordulópontot, mert addig csak meddő fölényt tudtunk kialakítani, valamint nem tudtunk labdát szerezni a támadó harmadban, mert a Nagykanizsa egyszerű - és pozitív értelemben mondom, hogy egyszerű - játékot játszott. Ez intő jel számunkra, mert előfordulhat, hogy más csapatok is hasonlóképpen játszanak majd, és akkor a lecsorgó labdák összeszedésére kell figyelnünk.
Nagyon örülök, hogy három támadónk is gólt szerzett, de a két kapott gól miatt nem vagyok boldog. Nem így terveztük, kapott gól nélkül szerettük volna lehozni a mérkőzést. Figyelmeztető jel, még éberebbnek kell lenni. Ma ízelítőt kaptunk abból, hogy mi vár ránk az NB II.-ben, ahol mindenki dupla akarattal játszik a Diósgyőr ellen.
Büszke vagyok a srácokra, mert 1-0-nál sem adták fel, végig hittek magukban. És megvalósították azt is, amit a találkozó előtt kértem tőlük: csússzanak-másszanak, küzdjenek egymásért, és mocskos, izzadt, véres mezeket akarok látni. A játékkal nem vagyok teljes mértékig elégedett - azon még van mit csiszolni -, az eredménnyel viszont igen.
Nagyon hálásak vagyunk, annak a 200-250 szurkolónak, aki megtette ezt a hosszú utat Nagykanizsáig, és szurkolt nekünk. Mindent elmond arról, hogy Diósgyőrben mekkora szenvedély övezi a futballt, élnek-halnak a csapatért, nem számít, hogy melyik osztályban játszunk.
Hatást szeretnénk kiváltani, egy olyan futball-lázt szeretnénk, minél többen legyenek a hazai meccseinken, és minél többen kísérjenek el idegenbe. Többször elmondtam, hogy nem sziporkázunk, nem mi vagyunk a Manchester City, de a harcos, soha fel nem adó, csak azért is virtust ma is kivittük a pályára. A szurkolóink - ha a játékkal nem is - ezzel elégedettek lehettek.