- Egyik legfontosabb feladatod, a játékoskeret kialakítása azonban véget ért az átigazolási szezon, hátradőlhet ilyenkor a sportigazgató?
- A sportigazgató sosem dőlhet hátra. Február 28-án befejeződött a téli átigazolási időszak és még aznap elkezdődött a nyári igazolások előkészítése. A csapat szakmai stábjával, elsősorban Szivics Tomiszlávval folyamatosan egyeztetünk arról, hogyan kellene megerősíteni az egyébként is erős és jó csapatot és közösséget. Amióta Diósgyőrben dolgozom, azt a koncepciót követjük, hogy ne csak jó játékosokat, hanem ár/érték arányban kiváló labdarúgókat igazoljunk, akiknek az emberi tulajdonságai is megfelelőek.
- Parádésan kezdte Vitelki Zoltán és Kiser László irányításával a DVTK U21-es csapata a tavaszt. Eperjesi Gábor után jöhetnek a többiek is az első csapathoz?
- Már középhosszú terveink között is az szerepel, hogy a saját utánpótlásunkra építsük az első csapatot, de most még nem járunk ott, hogy tömegével kopogtassanak az első csapat öltözőjének ajtaján a fiatal játékosok. Vannak Bacsa Patrikhoz, Eperjesi Gáborhoz hasonló tehetségek, elég csak Boros Gábor nevét említeni, vagy Csirszki Martinét, akit várunk vissza az első csapathoz. Rajta tartjuk a szemünket a fiatalokon, akik számára Eperjesi Gábor profi szerződése példa lehet arra, hogy van értelme dolgozni, mert sok munkával el lehet érni a DVTK kezdőcsapatát.
- Nem csak a csapatra, hanem a kispadon is szükség van új igazolásra, hiszen Bene Ferenc távozásával megüresedett egy másodedzői pozíció. Mikorra várható új szakember érkezése?
- A diósgyőri utánpótlásban nagyon fontos mérföldkő Bene Ferenc kinevezése, akit nem könnyű pótolni az első csapatnál. Megvan a jelöltünk, azonban nem szeretnénk és nem is kell kapkodnunk. Az új pályaedző várhatóan nyáron csatlakozik Szivics Tomiszláv stábjához.
- Mit szólsz a szezonkezdéshez? Továbbjutott a DVTK a Ligakupában, a bajnokságban két a Magyar Kupában egy mérkőzést játszott. Mind a három döntetlen, de három teljesen más mérkőzés.
- A Ligakupában az idei első tétmeccsünkön kikaptunk, de szinte nem is számít, mert a visszavágón meggyőző játékkal magabiztosan jutottunk tovább. A bajnokságban a pontok számában állhatnánk jobban, azonban a kecskeméti és a pápai kupamérkőzésre gondolva egyetlen dolog miatt fájhat a fejünk: kihagytuk a helyzeteket. Ez még mindig a jobbik eset, mert sok gólszerzési lehetőséget alakítottunk ki, innentől csak idő kérdése, hogy a játékosok mikor fogják értékesíteni azokat. Nagyon nagy baj akkor lenne, ha helyzetbe sem kerülnénk. A szurkolók egy emberként állnak a csapat mögött, a tavaszi mérkőzéseinken is a tapsuk közepette jöhettek le a pályáról a játékosok. Ez nagyon jó visszajelzés, ami nyugalommal - , de nem megelégedettséggel - kell, hogy eltöltse a csapatot és a szakmai stábot. Ha majd nem bizonytalanítjuk el magunkat a kihagyott helyzetekkel, hanem jön a második gól, akkor tapasztalatból mondom, sokkal könnyebb lesz a harmadik, negyedik találatot megszerezni.
- Azzal kezdted, hogy egy sportigazgató sosem dőlhet hátra, de a szavaidból az derül ki, hogy nyugtalan sem vagy.
- Vannak szurkolók, akik egy győzelem után az egekbe emelik a csapatot, a vereség után pedig pokolra küldik őket. Én azonban nem lehetek szurkoló. Tökéletesen nyugodt vagyok, mert végigkövettem a felkészülést és a felkészülési mérkőzéseket és azt láttam, hogy a csapat nagyon jó irányba halad, jó közösség van kialakulóban, ami jó kezekben van. Sportigazgatóként a folyamatokat kell követnem, az, hogy nem sikerült az első két bajnokin nyerni, az semmit nem jelent, mert szép kilátásaink vannak. A bajnokság a 30. fordulóig tart, az egyharmada még előttünk áll, ezen kívül mindkét kupában versenyben vagyunk. Ahogy haladunk előre, úgy számolnak a DVTK-val egyre jobban. És nem vagyunk naivak, nem csak a szurkolók, hanem az ellenszurkolók száma is nő. Erősnek kell lenni ezen a téren is, mert nem csak nyolc mérkőzés óta nyeretlen a DVTK, hanem a 4. helyen áll, a második legkevesebb vereséget szenvedte el és a legutóbbi 8 mérkőzésből 6 alkalommal nem kapott ki. Ez a félig tele a pohár, félig üres a pohár tipikus esete, azonban nekünk csak úgy szabad hozzáállnunk, hogy félig tele a pohár.
