- Sikerült azért pihenni is a nyáron?
- Hát nem nagyon (nevet). Viccet félretéve, természetesen nekem is volt egy kis pauza, a válogatottban töltött két hosszabb időszak között volt két-három hét a nyáron, amikor is kicsit kikapcsolódhattam és feltöltődhettem. Nem mondom, hogy nem lehetett volna több, de a válogatottbeli elfoglaltságok édes terhet jelentettek, így örömmel mentem.

- Térjünk vissza egy kicsit a tavasz végére. Hogy élted meg az Extraligából való kiesést?
- Borzasztóan. Nyilván senki örül annak, hogy ha nem teljesülnek a céljai, ami nekünk egyértelműen a bentmaradás kiharcolása volt az előző szezonban. A kiesés fájdalma mind a mai napig itt van bennem, ám sportolóként ezzel egyrészt tudni kell együtt élni és feldolgozni, másrészt tudni kell túllépni is. Az utolsó mérkőzést követő első egy hét kemény volt mentálisan, hisz tudtuk, mi mindent megtettünk a bentmaradásért, körömszakadtunkig harcoltunk, ám ez sajnos kevés volt.

- Ekkor jött mondhatni derült égből villámcsapásként a válogatott meghívó...
- A lehető legjobbkor! A meghívó okozta izgatottság és pozitív stressz segített gyorsan túllendülni az elmúlt szezonon, hisz a fókuszomat a mögöttünk hagyott időszakról az előttünk álló feladatokra irányíthattam. Talán egy hét telt el két esemény között, így mondhatni, nem sok időm volt szomorkodni.


- Kétszer egy hónapot töltöttél el a válogatottnál a nyár folyamán. Mesélj egy kicsit erről az időszakról.
- Ahogy mondtam, gyorsan történt minden, hisz április 23-án játszottuk le az utolsó bajnokinkat az Extraligában és május elején már jelentkeznem is kellett a nemzeti csapatnál. Az első egy hónapban az Európa-liga meccsekre készültünk, míg a második etapban az EB-selejtező volt a középpontban. Bár tétmérkőzésen ugyan nem, de jó pár felkészülési találkozón pályára léphettem és hasznos tapasztalatokat gyűjthettem.

- Mennyivel másabb a válogatottban készülni, mint a DVTK-ban?
- Bármilyen fura, de számomra a leglényegesebb különbség az az, hogy a pályán mindenki magyar volt. Mióta a DVTK felnőtt keretének a tagja vagyok, minden évben voltak légiósok a csapatban, ezzel szemben a válogatottban értelemszerűen mindenki értette a magyar szavakat, az egymás közötti kommunikáció így lényegesen egyszerűbbé vált. Aztán persze számomra volt kifejezetten motiváló, hogy olyan játékosokkal készülhettem, akik már úgymond „letettek valamit az asztalra”, mindenki tudta, mi a dolga. Magas szintű technikai képzésben volt részem és bőséges tapasztalatokat gyűjtöttem, amiket biztos, hogy itthon, a DVTK-nál is tudok majd kamatoztatni.

- Lassan egy hónapja készül a DVTK Ongropack az NB I 2024/205-ös kiírására. Mit gondolsz, milyen lesz ez a megfiatalodott gárda?
- Szokatlan szerepkörbe kerültem ebben a szezonban, hisz a 21 évemmel az egyik „legöregebb” vagyok a csapatban. Ez egy újfajta kihívás, hisz nekem kell a rutint képviselnem Ennek azonban kifejezetten örülök, hisz ezt is ki kell próbálni, meg kell tapasztalni. Rendkívül fiatal csapat leszünk, ám azt gondolom, pont ez lesz az előnyünk. Még alakíthatóak, formálhatóak vagyunk, nyitottak az újra és éhesek a sikerre. Ez óriási motivációt tud szülni, amit igyekszünk a győzelem irányába terelni!