– Nemrég ünnepelted a születésnapodat. Hogyan telt az ünneplés, sokan felköszöntöttek?
– Igen, szerencsére többen köszöntöttek. A régi birkózó cimborákkal azért mi figyelünk ezekre: névnapok, születésnapok alkalmával rendre összejárunk. Akikkel anno együtt birkóztam: Farkas Peti, Sike Bandi, Komáromi Tibi , mind jelentkeztek, szoktunk találkozni, fontosnak tartjuk ezeket az alkalmakat. Jó érzés, hogy ez a kapcsolat megmaradt.
– Tudjuk, hogy a horgászat az egyik kedvenc hobbid. Jutott idő születésnapi pecázásra?
– Ez alkalommal nem, ebben a nagy hidegben egy porcikám sem kívánta. De egyébként így van, nagyon szeretek horgászni, sőt gombászni is, viszont inkább ősszel járok többet. A Lőrincz testvérekkel (Lőrincz Tamás olimpiai bajnok és testvére Lőrincz Viktor olimpiai ezüstérmes birkózók - a szerk.) is voltunk már néhányszor, illetve a tanítványaimmal is szoktam menni. Persze van, hogy egyedül pecázom, úgyhogy sok időt töltök ezzel, nagyon jó kikapcsolódás.
– Ma már edzőként, szakemberként tevékenykedsz a birkózás világában. Mit jelent most számodra a sport a mindennapokban?
– Gyakorlatilag ebben élek nap mint nap: reggeltől estig edzésről edzésre, helyszínről helyszínre járok, ez tölti ki az egész életemet. A DVTK birkózó szakosztályának vezetése mellett a magyar U23-as válogatott szövetségi kapitánya is vagyok, így folyamatosan munkában vagyok. Hamarosan jön a versenyszezon, amit a versenyzőkhöz hasonlóan én is nagyon várok, úgyhogy biztosan nem unatkozunk.
– Mi motivál leginkább a fiatal sportolókkal való munkában?
– Engem ma már leginkább az motivál, hogy minél több mindent meg tudjak tanítani egy gyereknek. Elsősorban nem az eredmény számít, hanem az, hogy minél több tudást adjak át, és viszontlássam azt, amit tanítok. Ha egy gyerek sok mindent elsajátít, akkor az eredmény előbb-utóbb úgyis jön – de a prioritás mindig a tanítás, tanulás.
– Hogyan látod jelenleg a DVTK birkózó szakosztályának helyzetét és fejlődését?
– Sokan vagyunk, sok helyen tartunk edzést, több bázisunk működik, és úgy gondolom, egyre jobban felépített, jól összehangolt utánpótlásbázissá válunk. Szerencsére ez az eredményeken is egyre jobban látszik, noha a kisebbeknél - ahogy azt korábban is említettem - még nem ez az elsődleges. Vannak sportolóink, akik eligazoltak – főleg a lányok között –, de folyamatosan jönnek az újak is, ráadásul sok tehetséges fiatal lányunk van már a legkisebbek között is. Úgyhogy megvan az egyensúly ebben a tekintetben is.
Az idősebbek között is vannak komoly versenyzőink, akik öregbítik Diósgyőr hírnevét itthon és nemzetközi szinten is: például a Szinay testvérek, Szinay Szabolcs és Szinay Csaba, valamint Botos Dominik az utóbbi időszakban folyamatosan bizonyítottak. Szabolcs például tavaly ezüstérmet szerzett a junior Európa-bajnokságon. Tehetségesek, szeretnek birkózni, keményen is edzenek, szóval rájuk egyértelműen lehet építeni a jövőben is.
A fiatalabb korosztályban is sok tehetség van, fiúknál és lányoknál egyaránt több magyar bajnokunk is van. Bízom benne, hogy most már többen bekerülnek majd a serdülő válogatottba is – erre úgy gondolom reális esély mutatkozik. Szerencsére bőven vannak ügyes gyerekeink.
 |
| Repka Attilát edzés közben látogattuk meg (Fotók: Kovács Donát) - Kattintásra galéria nyílik |
– Mennyire fontos az utánpótlás bővítése és az új edzéshelyszínek bevonása?
– Folyamatosan törjük a fejünket a kollégákkal, hogyan tudnánk még több helyszínt bevonni a DVTK programjába. Már most is rengeteg bázisunk van, éppen Bekecsről jövök, hamarosan pedig megyek Emődre edzést tartani. Mindig többet szeretnénk, több gyereket elérni, és szerencsére minden edző kollégám partner ebben. Nem panaszkodunk – örülünk, hogy van sok gyerek, és van sok munka.
– Mit tartasz a legfontosabb üzenetnek a mai fiatal sportolók számára?
– Őszintén szólva az a tapasztalatom, hogy sajnos a mai gyerekeknek nem a legnagyobb erősségük a kitartás. Sok fiatal van, akik tehetségesek, akár sikereket is elérnek, aztán egyik napról a másikra gondolnak egyet, és soha többet nem jönnek le a terembe. Ez az egyik legnagyobb kihívás számomra edzőként: megtanítani nekik, hogy nem csak akkor kell csinálni valamit, amikor kedvünk van hozzá. Úgy gondolom, hogy ez nemcsak a sportban fontos. Nem mindenki születik olimpiai vagy világbajnoknak, de a kitartás az élet bármely területén előre visz. Ha ez megvan, akkor bárkiből lehet bármi – én ezt tartom a legfontosabb üzenetnek.
