– Hogyan értékeled összességében az őszi szezont és a csapat teljesítményét?
– Pozitív emberként ezt az időszakot inkább tanuló szakaszként tudom értékelni. Voltak olyan periódusok, sőt mérkőzések is, amikor kifejezetten jó teljesítményt nyújtottunk, ezekből kell építkeznünk a folytatásban. Ugyanakkor egy mérkőzés hatvan percből áll, nem tíz–tizenöt perces szakaszokból, és a még mindig gólra játsszák. A sorozatos sérülések és betegségek sem segítették a munkát, de természetesen erre semmit sem lehet ráfogni.

– Miben látod a legfőbb okát annak, hogy eddig nem jöttek az eredmények?
– Leginkább abban, hogy nem tudtuk stabilan hozni azt a szintet hatvan percen keresztül, amit egy-egy jó periódusban igen. Ezekből a szakaszokból kell most tovább építkeznünk, hogy a teljes mérkőzéseken is meglegyen az a minőség, ami az eredményességhez kell.

– Volt olyan mérkőzés vagy időszak, amely különösen tanulságos vagy fájó pont maradt?
– Konkrét ellenfeleket nem szeretnék említeni. Talán egyetlen kivétellel: a szegedi idegenbeli mérkőzés roppant féjó volt, hiszen ott nagyon közel álltunk a győzelemhez... A szezon elején jól látszott, hogy szinte teljesen átalakult a csapat, és azokon a találkozókon, ahol lett volna sanszunk, az összeszokottság és a rutin hiánya döntött. Gondolok itt az edző–játékos kapcsolatra is - amit részben magaménak érzek -, de leginkább a játékosok közötti összhangra és a fiatal korból fakadó rutintalanságra. Ez idővel javult, és az ezt követő időszakban több élcsapattal is fel tudtuk venni a versenyt, jó mérkőzéseket játszottunk, a végére azonban már érződött, hogy szűk a keret. Leginkább mentálisan láttam rajtuk a fáradtságot, amit egy rossz szériában nagyon nehéz leküzdeni.

– Min volt a fő hangsúly a téli felkészülés során?
– A fizikai fejlesztés mellett a védekezés stabilizálásán, valamint a sérülésből visszatérő és az új játékosok beépítésén dolgoztunk a legtöbbet.

– Milyen állapotban van most a csapat fizikálisan és mentálisan?
– A szünet nagyon jól jött a srácoknak, és az is sokat számít, hogy létszámban is többen vagyunk, mint az őszi szezonban. Ez leginkább mentálisan érezhető: motiváltak, elszántak. Az edzőmérkőzéseken felszabadultabb játékot láttam, ami szerintem az új játékosok érkezésének is köszönhető. Fizikálisan úgy gonodolom, hogy rendben vagyunk, a srácok megfelelő állapotban térnek vissza a szünetről.

– Mivel lennél elégedett a szezon végén?
– Egyértelműen a bennmaradással. Nehéz, és egy ponttal talán szürreális célnak tűnik, de ha ki tudunk lépni a saját árnyékunkból, akkor ez sem lehetetlen.

– Mi lehet a kulcsa annak, hogy a csapat elinduljon felfelé tavasszal?
– Nem mondok nagy dolgot: mérkőzéseket kell nyernünk. Egy csapatnak a nyerni is meg kell tanulnia, nekünk ez eddig még nem sikerült, de bízom benne, hogy ha ez a gát átszakad, akkor jó irányba fordulhatnak a dolgaink.