– A csapat eredetileg arra készült, hogy Blázsovics Péterrel kezdi meg a munkát, végül azonban néhány nappal a felkészülés előtt Te lettél a vezetőedző. Hogyan sikerült kezelni ezt a váratlan helyzetet?
– A korábbi edző saját döntése alapján távozott, nekünk pedig gyorsan kellett reagálnunk. Öt napom maradt arra, hogy összeállítsam a csapat felkészülés programját. Szerencsére az edzői pályafutásom kezdete óta folyamatosan jegyzetelem az edzéseimet és a felkészüléseimet, így volt mire támaszkodnom. Megvannak a bevált alapok, amelyeket mindig igyekszem megújítani és az adott csapathoz igazítani. A játékosokkal sokat beszélgettünk a váltás körülményeiről, és örülök neki, hogy egy nyílt és őszinte kapcsolat alakult ki közöttünk. Természetes, hogy akadtak kérdőjelek, hiszen volt, aki korábban nem ismert közelebbről. Boros Réka például elmondta, hogy eleinte nem tudta, mire számítson, mára viszont harmonikusan dolgozunk együtt, és örömmel érkezik az edzésekre, ez nagyon jóleső visszajelzés. Úgy érzem, sikerült rendezni a helyzetet, és egy kifejezetten jó közösség alakult ki.

– Mennyire sikerült megvalósítani azt, amit a felkészülés elején elterveztetek?
– Az edzőmérkőzések kezdetétől azt hangsúlyoztam, hogy nem az eredményeket figyeljük. Azt szerettem volna látni, hogy hétről-hétre, mérkőzésről-mérkőzésre fejlődünk. Ez a javuló tendencia végig megvolt, az utolsó felkészülési találkozó pedig különösen sok önbizalmat adott. A legfontosabb célunk az volt, hogy a bajnoki rajtra legyen egy stabil alapjátékunk, és mindenki pontosan tudja, mi a feladata a pályán. A játékosok is érzik a fejlődést, szívesen jönnek edzésre és teljes erőbedobással dolgoznak. Ugyanakkor mindezt a helyén kell kezelnünk: még rengeteg területen van javítanivalónk.

– Milyen célokat fogalmaztatok meg rövid és hosszú távon?
– Rövid távon az a feladatunk, hogy a most kialakított alapokra építve folyamatosan fejlődjünk. A bajnokság során szerzett tapasztalatokat szeretnénk beépíteni a játékunkba, és a rájátszásra minél felkészültebb csapattá válni. A rájátszás egy új, külön kis bajnokság lesz, ahol már arra kell támaszkodnunk, amit addig felépítettünk. Hosszabb távon az Extraliga az egyértelmű cél. Hogy ezt egy, két vagy három éven belül érhetjük el, az a játékosok fejlődésétől és az anyagi háttér biztosításától is függ. A sportigazgatónkkal, dr. Szabó Évával egyetértünk abban, hogy lépésről-lépésre kell, hogy haladjunk. Ha négy-öt éven belül stabil Extraligás középcsapattá tudnánk válni, azt komoly eredménynek tartanám. Nagy célokat kell kitűznünk, de ezeknek reálisnak is kell lenniük.

– A játékos keret is jelentősen átalakult az új évadra, elég csak a két legrutinosabb játékos, Németh-Egri Klaudia és Tamás-Szabó Barbara távozására gondolni. Az érkezők és a távozók nyomán hogyan változnak a csapaton belüli szerepek és dinamikák?
– Van egy erős magunk, amely jó alapot jelent az építkezéshez, de a szezonban majd több játékosnak is előre kell lépnie a rivaldafénybe. Egri Boginak például a testvére korábbi szerepét kell átvennie: azt várjuk tőle, hogy meghatározó támadójátékosunk és a csapat egyik vezére legyen. Boros Rékának és Rózsa Nórinak pedig együtt kell stabilan irányítania a csapatot. Az érkezőkkel és a fiatalokkal új lehetőségeink is vannak. Centerposzton például Kenyeres Olívia, Farkas Fanni és Aggod Zsófi hármasa ad lehetőséget a folyamatos rotációra. Örömteli, hogy a csapaton belüli verseny egészséges: a játékosok támogatják egymást és aki éppen kevesebb lehetőséget kap, az is tovább dolgozik a helyéért. Ez a közösség egyik legnagyobb értéke.


– Mit adhat hozzá, miben változtathatja meg a csapat játékát a három új igazolás, Boros Réka, Kiana Huggins és Kenyeres Olívia?
– Rékát már említettem, kész játékosként érkezett és stabil alapköve lesz a csapatnak. Rózsa Nórival nagyon jó párost alkotnak, az ő kezükben biztos helyen van az irányítás. Kiana Huggins rendkívül pozitív személyiség, kiváló a munkamorálja, ezért nagyon jó vele dolgozni. Itt más szerepet szánok neki, mint amilyen a kanadai egyetemi csapatában volt. Miközben Bogitól domináns támadójátékot várunk, Kianának sok olyan feladatot kell megoldania, amelyek biztosítják a csapat működését. Ha ezzel a hasonlattal élhetek, neki kell cipelnie a zongorát. Még formáljuk a játékát, időre van szüksége, de már most nagyon hasznos tagja a keretnek. Kenyeres Olíviáról tudtuk, hogy egy teljes év kimaradt a játékából, ugyanakkor korábban láttuk, mennyi lehetőség rejlik benne. Jó adottságú, atletikus, nyitott és tanulni akaró játékos. Nálunk a munka jelentős része a képzésről szól: fejlesztenünk, formálnunk kell a röplabdázókat. Ő ebben nagyon jó partner, már most hasznosan játszik, de még sokat fejlődhet és léphet előre.

– Számos fiatal a felnőtt kerettel dolgozta végig a felkészülést. Milyen lehetőségek várnak az utánpótlásból felkerülő játékosokra, valóban ők jelenthetik a DVTK jövőjét?
– Igen, ezért dolgozunk velük nap mint nap. Időt és energiát fektetünk a képzésükbe, mert azt szeretnénk, hogy később magasabb szinten is meghatározó játékosokká váljanak. A stábunk szemléletének középpontjában a tanítás és a fejlesztés áll. Ráadásul mi nem csak a keret végén, perememberként tekintünk a fiatalokra. Az utánpótlásból érkezők közül Varga Linda és Hoó Petra is bátran lépett be a felnőttek közé, Linda pedig a tervek szerint már a vasárnapi mérkőzésen kezdőként kap lehetőséget. A fiatalok előtt tehát nyitva áll az út. Nekik dolgozniuk kell, nekünk pedig segítenünk abban, hogy élni tudjanak az eséllyel.

– Nem csak a csapat, a szakmai stáb is átalakult. Hogyan áll össze a munkádat segítő szakemberek listája?
– Nagyon elégedett vagyok azzal a háttérrel, amelyet sikerült kialakítanunk. A vezetőségtől az orvosi és fizioterápiás munkatársakon át a masszőrig mindenki hozzájárul ahhoz, hogy megfelelő körülmények között dolgozhassunk. Az erőnléti munkát Szergej Uliganyec irányítja, és nagyon tetszik az, ahogyan a lányokkal foglalkozik. Látványosan fejlődnek fizikálisan, a tervezésben pedig jól össze tudjuk hangolni a munkánkat. A szakmai feladatokban Németh-Egri Klaudia, Liszkai Pál, Surányi István és Soltész Bence segít. Mivel az utánpótlásban is dolgoznak és irányítanak egy-egy csapatot, így hét közben egymást váltva vesznek részt a felnőtt csapat munkájában. Mindenkinek megvan a maga napja és feladata, a mérkőzéseken pedig mellettem vannak. Sok segítséget kapok tőlük, ami a napi munkában és a játékosok fejlesztésében is nagyon sokat jelent.

– Vasárnap az MTK ellen, hazai pályán kezdődik a bajnokság. Mit vársz a nyitómérkőzéstől?
– Győzelemben bízom és erre készítettem fel a csapatot. Az MTK-ról vannak korábbi információink és az új játékosaikról is tudunk néhány dolgot, de friss videófelvétel hiányában a mostani csapatukat még nem láthattuk egészében. A saját játékosaimat viszont ismerem, láttam, milyen munkát végeztek, és hiszek abban, hogy képesek vagyunk megnyerni ezt a találkozót. A bajnoki rajt ugyanakkor más érzelmeket hoz felszínre, mint egy edzőmérkőzés. Hazai pályán, a családtagok előtt játszunk, ráadásul azzal a csapattal találkozunk, amellyel szemben az előző idényben elveszítettük az ötödik helyért vívott párharcot, így remélem bizonyítási vágy is van a lányokban. A begyakorolt taktika mellett ezért az érzelmek kezelése is kulcsfontosságú lesz. Azt szeretném, ha az utolsó felkészülési mérkőzésből merített önbizalommal lépnénk pályára. Nagyon várom a kezdést, kíváncsi vagyok arra, hogyan tudjuk megmutatni bajnoki körülmények között mindazt, amiért az elmúlt hetekben dolgoztunk.

Röplabda Női NB I. - 1. forduló

2026. október 11. vasárnap
18:30 DVTK Ongropack - MTK Budapest