Fuhrmann Eszter (Fotó: Éliás András)


- Mivel foglalkozik egy fizioterapeuta?
- Magyarországon inkább gyógytornászokként ismerik a fizioterapeutákat. Mindenféle mozgásszervi megbetegedésekkel, illetve azoknak a gyógyításával foglalkozunk. A tevékenységünk minden korosztályt érint és nem csak sportolás közben bekövetkező sérülésekről beszélünk, hanem veleszületett rendellenességek is hozzánk tartoznak. Ez egyébként egy rendkívül szerteágazó terület, mert koraszülöttekkel, de akár idősekkel is foglalkozhatunk. Számomra a szakma legkedvesebb területe mégis a sportolókkal való közös munka.

- Miért választottad ezt a hivatást?
- A sport mindig nagyon közel állt hozzám. Rengeteget sportoltam már egészen kiskoromtól kezdve és szerettem volna egy olyan hivatást a magaménak tudni, ahol nem mesterséges dolgokkal segítjük elő a betegek javulását, hanem a betegeknek elsősorban saját magukkal kell megküzdeniük a gyógyulás érdekében. Aki végigcsinál egy ilyen rehabilitációt és látja a felépülést, leküzdi akár saját magát is, eléri az eredményt és újra vissza tud állni a sportba, az a pályán is nagyobb küzdőszellemmel tud harcolni.

- Hogyan kerültél Diósgyőrbe? Volt valamilyen kötődésed korábban a klubhoz?
- A sport mindig is közel állt a szívemhez, tizenkét évig kosárlabdáztam a DKSK-ban. Amikor hallottam róla, hogy a DVTK-nál gyógytornászt keresnek, akkor nem is volt kérdés számomra, hogy jelentkezzek. Úgy gondolom, hogy itt nagyon sok tapasztalatot szerezhetek, és sokat tudok tanulni is. Ezen felül, ami még különösen jó, hogy több korosztállyal is tudok foglalkozni.

- A Forma 1-ben minden pilótának külön fizioterapeutája van, akiknek a döntő többsége finn nemzetiségű. Azt mondják, hogy ez azért van, mert a finnek mentalitása, stílusa ideális ehhez a szakmához. Milyen tulajdonságokkal kell egy fizioterapeutának rendelkeznie ahhoz, hogy sikeresen tudja végezni a munkáját?
- Az például nagyon nagy előny, ha valakinek jó a taktilis ingere, ami azt jelenti, hogy sokkal jobban érzi a betegnek, a sérültnek az izmait, ízületeit. Ezen kívül nagyon fontos az empátia, a kitartás, valamint a jó kommunikációs készség. Úgy gondolom, hogy a magyar gyógytornászok jól végzik a feladatukat, de természetesen hallottam már róla, hogy Finnországban különösen jó a gyógytorna. Náluk egy kicsit el is gépiesedett ez a rendszer, míg itthon még mindig jóval nagyobb szerepe van az egyénnek a folyamatokban.

- Hogyan néznek ki a hétköznapjaid a klubnál, illetve milyen szereped van a meccsnapokon?
- Jelenleg az utánpótlás csapatoknál gyógytornászi tevékenységet végzek, egy másik gyógytornász hölggyel együtt pedig a felnőtt csapatnál is tevékenykedünk, valamint az NB III.-as csapatnál gyógymasszőrként is dolgozom. Az átlagos hétköznapokon előre leegyeztetett időpontok alapján foglalkozom a sérült játékosokkal. A sportolók aktív és passzív tornákon, kimozgatásokon vesznek részt az én irányításommal. Persze előfordul, hogy az aktuális napi sérülések gyakran átírják a jól megtervezett menetrendet. Emellett folyamatosan tartom a kapcsolatot a csapat orvosával is, megbeszéljük, hogy melyik sérült rehabilitációja éppen hogy áll. A hétvégék során a tartalékcsapattal utazom és masszőri, illetve elsősegélynyújtó feladatokat látok el.

Munkában a DVTK tartalék mérkőzésén (Fotó: Szabó Gábor)

 

- Hogyan kell elképzelni a különböző foglalkozásokat, tréningeket, amiket tartasz? Nyilván sérülésenként különböző gyakorlatokat kell végezni, de van olyan eleme is ezeknek a foglalkozásoknak, amin mindenkinek keresztül kell mennie?
- A folyamat mindig a diagnózis felállításával kezdődik. Ha jó a diagnózis, az már fél siker. A diagnózis felállításánál nem csak szubjektív, hanem objektív adatokat is fel kell vennünk. Ezután egy ortopédiai vizsgálat keretében felmérem az izmok, ízületek állapotát, aminek különösen az utánpótláskorú labdarúgóknál van nagy jelentősége. Ha mindez megvan, akkor tudom megmondani, hogy az adott beteggel erősítést kell-e végezni, vagy éppen nyújtást, de az is előfordulhat, hogy éppen a masszázs segít. Igazából a gyógytornának nagyon sok ága van, sokféle terápiával tudjuk a sportolók felépülését segíteni.

- Egyik játékos sem szereti a padról, vagy a lelátóról nézni a csapata mérkőzéseit. Sérülés esetén mindenki szeretne minél hamarabb visszatérni a pályára. Szoktak ebből gondok adódni a rehabilitáció során?
- A kicsikkel könnyű, mert ők mindent megcsinálnak, amit kérek és türelmesebben kezelik az ilyen helyzeteket. A felnőttekkel már nem ilyen egyszerű. Amikor nagyon szeretnének visszatérni, akkor különösen nehéz velük megértetni, hogy még bizonyos mozgásokat nem végezhetnek, de szerencsére van sportpszichológusunk is, aki az ilyen szituációkban nagyon sokat szokott segíteni.

Jelenleg Nkházi Márk is Fuhrmann Eszterrel dolgozik


- Mi a helyzet a felnőtt csapat jelenlegi sérültjeivel? Holt tart most az ő rehabilitációjuk?
- Előre bocsátom, hogy nem hétköznapi az a helyzet, ami az első csapatnál tapasztalható. Gyakorlatilag a bajnokság kezdetétől fogva fordulónként átlagosan 3-4 játékos egészségügyi okokból nem áll a szakmai stáb rendelkezésére. Ráadásul rendkívül speciális helyzetben vagyunk, ugyanis nem izomsérültjeink vannak, hanem olyanok, akik vagy rúgást kaptak, vagy a mérkőzéseken szenvedtek olyan sérülést, ami miatt kezelésre szorulnak.

Kitl Miklós, Nikházi Márk és Koman Vladimir hasonló traumatikus sérülést szenvedtek. Az ő esetükben a felépülés négy-öt hetet vesz igénybe. Miki már felépült, Márk már egyéni munkát végez, és hamarosan elkezdheti az edzéseket a csapattal, Voli épp hogy meggyógyult, sajnos újra megsérült, de remélhetőleg olyan hamar vissza tud állni az edzésbe, mint legutóbb.

Senad Husić túl van a műtéten műtét

Senad Husić átesett a kétoldali lágyéksérv műtétjén, várhatóan két hét múlva csatlakozhat a többiekhez.

Griffith térdműtéten esett át, ugyanakkor a terhelésre a térde rosszul reagált, a gyógyulása nagyon sok időt vesz még igénybe, a visszatérése egyelőre bizonytalan. A rehabilitációja jelenleg a tízedik hétnél jár és az erőnléti edzővel készül.

Halmai Ramont októberi elülső keresztszalag műtétjére készítjük fel, ami után még nagyon hosszú rehabilitáció vár rá, várhatóan nyolc hónapot vesz igénybe a teljes felépülése.

Kim Ho-Jung medencecsontja három és fél centire elmozdult, neki sajnos nem csak a pályára lépése, hanem a további sportpályafutása is bizonytalan. Ennek megfelelően úgy tudom, hogy a klub vizsgálja a lehetőségeket.

És Antal Botond is csatlakozott a maródiakhoz, térdsérülése miatt kedden műtőasztalra feküdt..

Szólj hozzá a DVTK hivatalos honlapján!