Cikkünk az első találkozóról itt olvasható. Az alábbi interjút pedig pénteken délután készítettük György Gábor trénerrel.
 |
| György Gábor |
- A rájátszás első fordulójának első meccsén vagyunk túl, amit Jászberényben játszottunk. Lelkes hazai szurkolók jelenlétében - mert meglepődve tapasztaltuk, hogy több százan jöttek ki az alföldi városban. Azt is hallottuk, hogy a helyi önkormányzat vezetői, képviselői is jelen voltak. Tehát odafigyelnek a fiataljaikra. A mérkőzésen is látszott, hogy meglepődtünk. Voltunk már az évek alatt több helyen osztályozót játszani, de ilyen mértékű szurkolással nem találkoztunk; csak itthon, természetesen.
- Legtöbben csak a végeredményről értesültek a mi drukkereink közül, valójában mi volt az 1-1 mögött?
- Nagyon lelkes hazai csapattal találtuk magunkat szembe. Mondhatom úgy, nem "rogytak térdre nagyságunk előtt", ennek meg is lett az eredménye, már a tizedik percben figyelmetlenségből adódóan gólt kaptunk. Ez még plusz energiákat szabadított fel ellenfelünkben, minket pedig picit megrogyasztott. Később azért sikerült rendezni a sorokat, átvenni az irányítást, az első félidő közepére.
- Mi történt a folytatásban?
- A szünetben rendet kellett tennünk a fejekben. Ebben segítségemre volt szakmai igazgatónk, Szentes Lázár, ő is bejött az öltözőbe és pár mondatot intézett a fiúkhoz, úgy láttam, ennek meglett az eredménye. Elmondta, egy olyan csapattól, ahol hat fő képviseli a felnőtt keretet, és ugye múlt szombaton még ők is ott vonultak, megérdemelten, a bajnokavató ünnepségen, több kell. A gond csak az volt, hogy a második félidőben mélyen visszaálltak a hazaiak, nagyon nehéz volt megtörni a védekezésüket. Jópárszor sikerült, de sajnos, a lehetőségek kimaradtak. A 80. percben tudtuk bepréselni az egyenlítő gólt.
- Azok körében, akik honlapunk fórumában kommentálták az első meccset, felemás volt a megítélése az idegenbeli döntetlennek.
- Tudomásul kell venni, hogy az ellenfél is egy bajnokcsapat. Szintén megnyerte a másodosztály egyik csoportját, mint mi. Az utolsó meccsig a szezonban nem volt vereségük. Az utolsó fordulóban pedig ezek a kezdőjátékosaik már nem szerepeltek, úgy kaptak ki. Ebből is látszik, hogy összerakott, fegyelmezett csapatról van szó, nem szabad őket sem lebecsülni. A futball arról szól, nem a csapat vagy a város neve számít, bárki nyerhet, és ezt a játékot csakis alázattal szabad játszani. Az első félidőben ez hiányzott nálunk. Azt hittük, ha kiküldjük a cipőnket, az megnyerni... Hát nem nyerte meg nekünk. De én azt mondom, a mi kezünkben van a sorsunk.
- És a papírforma is a DVTK mellett szól.
- Reméljük, az is, és már a játékosok is rádöbbentek, a felnőtt keret tagjai közül is tudomásul vették, hogy igenis, itt lesznek kemény és éles összecsapások, mindenki a megfelelő tanulságot levonta. Mi, az edzők is. Ha mindenki a tudása javát nyújtja, akkor kiharcoljuk a továbbjutást.
- Ami, tegyük hozzá, még messze nem jelenti a végső sikert. Jön még két további rájátszás-párharc. Hogy felkerüljünk az úgynevezett kiemelt bajnokságba, ahová már oly régóta vágyik a Diósgyőr.
- Így van, már az ötödik nekifutásunk ez. Ha most túlmegyünk a Jászberényen, akkor már biztos, hogy a Vác csapatát kapjuk - akikkel tavaly előtt játszottunk már a felkerülésért -, szintén oda-visszavágós rendszerben, jövő hét szerdán-szombaton. Egyszer sikerült megnézni őket, ott is hasonló a helyzet, mint nálunk, jópár olyan játékosuk van, aki nem nagyon szerepelt év közben az U19-es bajnokságban, mert a felnőtteknél volt. Ők is igénybe fogják venni a túlkoros játékosaikat. És ha rajtuk is túljutunk, akkor a végső párharcot a Makó, Orosháza, Hajdúböszörmény hármas valamelyikével vívhatjuk.
- Ennyire ne is menjünk előre, maradjunk a most vasárnapnál. Fociláz van Miskolcon, ez érvényesülhet az egyébként ritkán szem előtt lévő utánpótlás-találkozón is.
- Pont ezen gondolkoztam én is, hogy milyen jó lenne, ha sokszázan kijönnének piros-fehér drukkerek, buzdítani a fiatalokat, ugyanakkor van is veszély benne. Nehéz kérdés. Vannak, akik jópárszor pályára léptek már az NB II-es felnőttcsapatban, de azt a rutint még ők sem szerezték meg, amivel egy labdarúgó kezelni tudja ezt a helyzetet: hogy komoly közönség előtt kell játszani. De mégsem kérhetjük azt, hogy a szurkolók távolmaradásukkal segítsék a srácokat...
- De azt talán igen, hogy legyenek a nézők a fentiek tudatában, legyenek türelmesek...
- Igen, azt kérjük, hogy buzdítsák a fiúkat, és gondoljanak arra, hogy mindenki hibázik, és ha már az elején a hibákat kellemetlen hangok kísérnék a lelátóról, az nem biztos, hogy segíti a pályán levőket a javításban. A korábbi években, sajnos, voltak ilyen problémák. Ahogy a felnőttcsapat mérkőzésein is előfordul - de egy felnőtt játékos sokkal jobban tudja ezt kezelni. Mindazonáltal a srácok is arra számítanak, hogy sokan kijönnek vasárnap 6-ra és tiszta szívből fogják biztatni őket. Reméljük, ennek megfelelően alakul majd az eredmény is.
