.png)
.png)
.png)
(Az alábbi beszélgetés a DVTK - Honvéd mérkőzésre kiadott műsorfüzetben, a Gólörömben jelent meg először.)
- Mennyire frusztrált, hogy az élvonalban játszottál Felcsúton, majd Diósgyőrben is, azonban csatár létedre az első gól mégsem akart megszületni.
- Elmondhatatlanul nagyon, és legalább ennyire boldog vagyok, hogy végre betaláltam. Csatár vagyok, amióta az eszemet tudom, azért lépek pályára, hogy gólt lőjek, voltam korosztályos bajnokság gólkirálya is. Most nagy kő esett le a szívemről. De ennél is fontosabb, hogy nyert a csapat az Újpest ellen, ha lett volna választási lehetőségem, akkor biztosan a három pontot választom az első gólom helyett.
- Magaddal szemben voltál türelmetlen, vagy az öltözőben is kaptad a zrikákat?
- Elsősorban én szerettem volna meglőni az első gólomat, persze a csapattársakat sem kellett félteni. Az Újpest elleni mérkőzés előtt éppen egymásra mosolyogtunk Szarka Ákossal, hogy mindketten tartozunk az első találatunkkal a csapatnak, mégis nekünk kell szállítani a gólokat.
- A Magyar Kupában viszont korábban megszerezted első diósgyőri gólodat, méghozzá volt klubod, a Putnok ellen, amit nagyon sportszerűen, alig ünnepeltél.
- Belül azért nagyon örültem annak a találatnak, kiváló visszajelzés volt, hogy jó úton járok. Egyébként nem szoktam nagyon ünnepelni a gólokat, egyetértek Balotellivel, ez a munkám, a postás sem csúszik térden, ha kivisz egy levelet.
- Hogyan tudtad feldolgozni azt a helyzetet, hogy készen állsz a játékra, mégis rendre a kispadra ülsz, ahonnan be sem cserélnek?
- Nehéz időszak volt ez számomra, szerencsére a családom tartotta bennem a lelket. Az lebegett a szemem előtt, hogy magamnak dolgozom, nem szabad feladni, mert ki tudja, mikor lesz meg az eredménye a munkának.
- Mi jelentett számodra az edzőváltás?
- Bódog Tamás figyel minden játékosra, és ugyanúgy áll a stabil kezdő és a keretbe kerülésért harcoló játékosokhoz. A pályán végzett munka mellett rengeteget videózunk, és nekem nagyon tetszik, hogy sokat beszélgetünk akár négyszemközt is, ahol részletesen elmagyarázza, hogy kitől mit vár el. Nem kell különleges dolgokra gondolni, de azt pontosan elmondja. A mérkőzés előtti séta alkalmával mintegy tíz percen keresztül beszéltünk ismét, valamint az uzsonna és a mérkőzésre való indulás között 20-25 percet beszéltem Vas László másodedzővel is, aki ismét részletezte a feladatomat.
- Tőled például mit kért az Újpest ellen?
- Elsősorban a taktika betartását. Támadásban bátor játékot kért, csináljam meg azt, amit tudok, emellett ki kellett vennem a részem a védekezésből is. Az előbbivel elégedett volt, utóbbiban viszont még javulnom kell. Próbálok fejlődni ezen a téren is. Minden bizonnyal az utánpótlás csapatokban is látták az edzőim, hogy nem védekezek, azonban elég volt, hogy rúgtam egy-két gólt. A felnőtt fociban viszont nem álldogálhatok elől, át kellett állnom fejben, jó úton haladok. Emellett rengeteg hitet kaptam, el sem tudtam képzelni, hogy ne mi nyerjük meg a mérkőzést.
- Mi jelentette a különbséget a DVTK és az Újpest között?
- A csapat hitt magában, és olyan akarat volt bennünk, amit korábban nem láttam.
- Az FTC ellen sem állt messze a továbbjutástól a DVTK, min múlt, hogy mégis a zöld-fehérek játszhatnak a Magyar Kupa-döntőbe jutásért?
- Örültünk, hogy az FTC-t kaptuk, mert ha őket kiverjük, akkor a Magyar Kupa első számú esélyeseivé léptünk volna elő. Sajnos ez nem sikerült. Az első találkozóról hiányoztam, mert a felkészülés jó részét az U21-es válogatottnál töltöttem, csak néhány, elsősorban regeneráló jellegű gyakorláson vettem részt. Számomra is meglepetést nyújtott a csapat első félidei játéka, korábban mérkőzéseken keresztül nem alakítottunk ki annyi helyzetet, mint most 45 perc alatt, nem túlzás, 2-3 góllal is vezethettünk volna. A második félidőre sajnos elfogyott az erőnk, és két elkerülhető gólt kaptunk. A visszavágón rájuk mentünk, szemmel láthatóan tartottak tőlünk, már az első félidőben is húzták az időt, azonban nem jött a gól. Ha frissebbek vagyunk, akkor továbbjuthattunk volna. Rengeteget kivesz belőlünk az állandó letámadás. Nem arról van szó, hogy ne bírnánk a szerda-szombat-kedd-szombat-kedd-szombat menetrendet, hanem sajnos nem vagyunk hozzászokva. Személy szerint örülnék, ha nem is állandóan, de időnként besűrűsödne ennyire a program.
- Az FTC elleni második kupamérkőzésen nem csak az eső esett, hanem a mérkőzés előtt és a szünetben is locsolták a pályát. Te szereted a nedves gyepet?
- Természetesen. Ilyen körülmények között sokkal nehezebb dolga van a védőknek, könnyebben hibáznak, amit ki tudok használni. A beindulások, a sprintek az erősségem, ami csúszós pályán jobban kijön. És jobban szeretem, ha játék közben nincs kánikula, jobban szeretek akár mínusz 10 fokban játszani, mint plusz 30 fokban. Elég, ha a szabadnapokon forró a levegő.
- Milyen volt a szombati Üllői úti bajnoki?
- Minden bejött, amit a mérkőzés előtt az edzői stáb elképzelt, sajnos az első félidőben csak egy gólt tudtunk szerezni, pedig többre is volt esélyünk. A második 45 percben nagyon ránk jött az FTC, és ki is egyenlítettek. Igazságos döntetlen született, mégis rossz szájízzel utaztunk haza, mert a csapat mindent megtett a sikerért. Rendkívül elfáradtunk, kiadtunk magunkból mindent. Én is rengeteget futottam, azonban nem tudtam helyzetbe kerülni, egyszer akadt lehetőségem, de hosszan vettem át a labdát.
.jpeg "013.JPG") |
| Makrai Gábor (Fotó: Mocsári László) |
- Ma a Honvéd ellen játszik a DVTK. Mit vársz a találkozótól?
- Egy újabb nehéz találkozó előtt állunk, de már hozzászoktunk. Csapatszinten a Honvéd talán jobb mint az FTC, de egyénileg a zöld-fehérek jobb játékosokból állnak. Három pontért jöttünk Mezőkövesdre, úgy érzem, jó formában játszunk, hiszünk benne, hogy megnyerjük a meccset. Szeretek hazai pályán játszani, kiráz a hideg, amikor kimegyünk a kezdőrúgáshoz, és látjuk, hogy milyen sokan emelik a magasba a sáljukat a lelátón. Nagyon jó érzés olyan helyen játszani, ahol ennyien szeretik a focit. A választásomban nagy szerepet játszott az is, hogy szeretek nagy közönség előtt játszani. Az átigazolás idején többen mondták, hogy miért nem maradok Felcsúton, ott egy hiba után biztosan nem kezd ki a közönség. Igazuk volt, korábban előfordult, hogy megkérdezték az utcán, hogy mit keresek Miskolcon, de az Újpest elleni gólom után sokan gratuláltak. Mindkettő benne van a pakliban. Eddig nem ment a csapatnak, mégis ennyien drukkolnak nekünk, szoktunk arról beszélni a társakkal, mi lenne, ha sorra aratnánk a győzelmeket. Szeretném ezt is megtapasztalni!
- Tekintsünk vissza egy kicsit, hogyan lesz egy dédestapolcsányi srácból élvonalbeli játékos?
- Apukámról tudni kell, hogy az NB II.-ben is szerepelt, Putnokon és Ózdon töltötte pályafutása javát. Én gyerekként is csak teremben láttam játszani, de azt mondják, jó támadó középpályás volt. Ezek után nem meglepő, hogy az összes gyerekkori fotómon labdával szereplek, és már az óvodában is „focista!” felkiáltással feleltem a mi leszel, ha nagy leszel kérdésre. Putnokon kezdtem az ovifocit három évesen, ahol csoporttársam volt Koszta Márk és Szabó I Balázs, a foglalkozásokat pedig utóbbi édesapja tartotta. Jó korosztály volt, amíg együtt játszottunk Kazincbarcikán és Putnokon (attól függően, hogy a tulajdonosok az aktuális koncepció szerint hol szerettek volna felnőtt profi labdarúgást, illetve hol utánpótlás-nevelést), sorra vertünk mindenkit, többen is eljutottak az NB III.-ig, például Galambosi Máté, aki szintén Diósgyőrben játszik. Egy fél évig játszottunk Debrecenben is, miközben hét közben otthon edzettünk. Hetven körüli gólt szereztünk, amiből Koszta Márkkal közösen ötvenet vállaltunk. Hívott a Honvéd 14 évesen, elmentem próbajátékra, meg is feleltem, azonban a Puskás Akadémia kihasználta, hogy a KBSC a partnerklubja, és leigazolt. Barcikán kissé elkényelmesedtem, mert nem okozott nehézséget a csapatba kerülni, Felcsúton viszont sikerült kihozni magamból a maximumot a konkurenciaharc miatt. Azonban nem indult ilyen könnyen, mert egy Nyíregyháza elleni mérkőzésen eltörtem a karomat, sérülten érkeztem új klubomba. Azt mindenki el tudja képzelni, hogyan érezhettem magam úgy, hogy senkit nem ismertem, és még csak nem is edzhettem a társaimmal. Amikor teljesen egészséges lettem, pár hónap ráment a beilleszkedésre, de utána sínre került a pályafutásom, szép éveket töltöttem Felcsúton.
- És hogyan lettél a DVTK játékosa?
- Számomra a DVTK mindig is hazai csapat volt, ezért amikor a Diósgyőr játékosa lettem, akkor úgy éreztem, hazatérek, még ha korábban soha nem is szerepeltem a klub színeiben. Össze sem tudom számolni, hányszor került szóba, hogy a DVTK játékosa legyek, de valamiért mindig elhalt. Kerestek szinte minden DVTK - Kazincbarcika mérkőzés után, majd mielőtt a Puskás Akadémiába igazoltam, utána Árki Gábor is érdeklődött, legközelebb viszont akkor jártunk, amikor Benczés Miklós először hívott, azonban éppen akkor írtam alá Felcsúton három évet. Szerencsére nem adta fel, így lettem ősszel a DVTK játékosa. Nála lettem 2014-ben NB I.-es játékos, kiváló szakembernek, és jó embernek tartom, nem volt kérdés, hogy igent mondok a hívására. Tavaly Csákváron egészen jó szezont futottam, 24 mérkőzésen 15 gólt szereztem. A Puskás Akadémia kölcsönjátékosaként vissza kellett térnem Felcsútra, de mindenképpen váltani akartam. Erre azonban ráment két hónapom, mert ebben az időszakban nem tudtam kellőképpen az edzésekre koncentrálni. Amikor Diósgyőrbe igazoltam, akkor úgy terveztem, hogy a csapat hasznára tudok lenni a játékommal. Az elején öt mérkőzésen megkaptam a bizalmat, azonban nem tudtam élni vele, mert nem voltam kellően felkészült. Amikor pedig erőnlétileg utolértem magam, és megismertem a csapattársakat a pályán is, akkor már alig játszottam. Egy fél évre szükség volt, hogy teljesen egy hullámhosszra kerüljek a társakkal. Most már sokat segít, hogy ismerjük a másik mozgását, például a legutóbbi hazai meccsen Ugrai Roli nem a hosszú oldalra ívelte a labdát, hanem a röviden bepasszolta nekem.
- Borsodi srác vagy, ezért tekintetted a DVTK-t hazai csapatnak?
- Igen, illetve gyerekként, amikor nem ütközött a saját mérkőzésemmel, sok diósgyőri meccset láttam a lelátóról. Apukám hozott, de nem kellett sokat kapacitálni. Elsősorban a rangadókra jártunk, és sok találkozót nem tudok úgy felidézni, hogy számszerűen mennyi lett a végeredmény, azonban a hangulat megfogott.
.jpeg "10.jpg") |
| Makrai Gábor (Fotó: Kocsis Norbert) |
- És játékosként melyik a legemlékezetesebb meccsed?
- Sosem felejtem, hogy itt mutatkoztam be az élvonalban 2014-ben a PAFC színeiben. Nem olyan régen készültem akkor az első csapattal, hatalmas volt az öröm, amikor kiderült, hogy kezdőként számít rám Benczés Miklós. Egyből rohantam a szüleimnek jegyet igényelni, mert rengeteget köszönhetek nekik, hogy eljött ez a nagy nap, ez volt a minimum, amivel kifejezhettem a hálámat. A meccsen pedig kiosztottam Elek Ákosnak egy kötényt...
- Most már átszakadt a gát, mi kell a további gólokhoz?
- Mindenekelőtt játéklehetőség. Utólag visszagondolva, eleinte az okozta a legnagyobb problémát, hogy túlságosan tiszteltem az ellenfeleket, és a saját játékostársakat is, hiszen rutinos, válogatott labdarúgókkal teletűzdelt csapathoz érkeztem. Mostanra megtanultam helyén kezelni a dolgokat, továbbra is tisztelem azokat, akik valamit már letettek az asztalra, de a pályán egyenrangúak vagyunk.
- Milyen céljaid vannak a bajnokság hátra lévő részére?
- Az a legfontosabb, hogy maradjon benn a csapat, én pedig gólokkal szeretnék hozzájárulni ehhez. Ebben a bajnokságban kölcsönben szereplek Diósgyőrben, szeretném bebizonyítani, hogy hosszú távon is lehet rám számítani. És ha az idény végén a két klub is meg tud állapodni, akkor szívesen viselném hosszabb távon is a piros-fehér mezt.
- És a válogatott?
- Annak idején játszottam az U15-ös válogatottban, majd megfeledkeztek rólam a szövetségi edzők. Ősszel Albánia és Izrael ellen is pályára léptem az U21-es Eb-selejtezőn az egy évvel idősebbek között, néhány hete pedig már a kortársaimmal játszottam Görögország U21-es válogatottja ellen. Amennyiben a DVTK-ban jó teljesítményt tudok nyújtani, és jönnek a gólok, akkor biztosan számolni fognak velem az ősszel induló U21-es Eb-selejtező sorozatban is. Mindent megteszek ezért, mert ha sikeresek leszünk, akkor ott lehetek a 2020-as tokiói olimpián.
.jpeg "019.JPG") |
| Makrai Gábor (Fotó: Szabó Krisztián) |
- Ilyen hosszú távra szoktál tervezni?
- Igen, vannak hosszú távú céljaim, ugyanakkor ezeket lebontom napról napra, és azt is pontosan tudom, mit kell holnap tennem azért, hogy később is eredményes legyek. Az élvonalban már bemutatkoztam, most azért küzdök, hogy meghatározó játék legyek, és ha ez is megvan, akkor pedig szeretném egy erősebb bajnokságban is kipróbálni magam. Posztomból adódóan alapvetően két út áll előttem: ha lövöm a gólokat, akkor meghatározó játékos lehetek, ha viszont nem találok be, akkor kiszorulok a csapatból is. A bajnokság előtt azt a cél tűztem ki magam elé, hogy meglegyen a 30 élvonalbeli mérkőzésem. Felcsúton 9, Diósgyőrben eddig 12 alkalommal léptem pályára az OTP Bank Ligában, úgyhogy ez már biztosan nem fog sikerülni, de nem leszek szomorú, ha a tervezett négy gólt tudom teljesíteni.
- Milyen út vezet erre?
- Rengeteg pluszmunkát kell végezni, ugyanakkor nem szabad a pihenést sem elhanyagolni. Legutóbb múlt hét csütörtökön volt szabadnapunk, de én akkor is elmentem a DVTK Edzőközpontba, hogy a klub szakemberei kezeljék a lábamat. Edzések után szeretek kapura lőni, mert ezeket a mozdulatsorokat kell a mérkőzésen is végrehajtani. Amikor van rá lehetőség, szellemileg és fizikailag is kikapcsol az aktív pihenés, jó tesz egy kiadós séta a barátnőmmel a Vadasparkban, Miskolctaplocán, vagy éppen Szilvásváradon. Segít elfelejteni a focit, ugyanakkor megmozgatja az izmokat. Persze a teljes pihenést sem lehet megspórolni, sokat alszom. Szerencsére jó alvó vagyok, nem is tudom, mi lenne ellenező esetben, mert összeszámoltam, volt olyan hónap, amikor 8-10 különböző helyen aludtam.
