Fuhrmann Géza (Fotó: Lengyel Zsolt)

- Aki követi az utánpótlás sportot, annak számára ismerős lehetsz a Miskolci Sportiskola egykori vezetőjeként, de a többieknek légy szíves mutasd be magad!
- Sportolói pályafutásomat kosárlabdázóként kezdtem, majd testnevelés tanári diplomát és kosárlabda edzői képesítést szereztem. 1998-ban az én elképzeléseim alapján jött létre a Miskolci Sportiskola, aminek vezetésében 13 éven keresztül vettem részt. Eközben a Sportiskolák Országos Szövetségének elnöki tisztét is viseltem, amiről csak akkor mondtam le, mikor távoztam a MISI-től. Labdarúgóként 1984 és 1986 közt Alsózsolcán megyei első osztályig jutottam, ahol Csányi József, az egykori diósgyőri játékos és edző keze alatt dolgoztam. Emellett kispályán is játszottam, Köhalmi Kupa-győztesnek is vallhatom magam. A ‘90-es években a kicsit eltávolodtam a magyar labdarúgástól - persze a Diósgyőr mérkőzésire azért ki- kijártam - és most visszatértem.

- Hogyan találtatok egymásra a DVTK-val?
- Egy barátomon keresztül kerültem kapcsolatba Szentes Lázárral és amikor nyáron egyszer leültünk beszélgetni vele és később Dudás Hunorral, akkor nagyon gyorsan kiderült, hogy tudok segíteni a Diósgyőrnek. Az utánpótlás szervezési igazgató pozícióját töltöm be, az utánpótlás körüli koordinációs feladatok tartoznak hozzám. Szentes Lázár irányítása alatt Borbély Péterhez tartozik a szakmai munka, míg én Horváth Ferenc utánpótlás technikai vezetővel a hátteret teremtjük meg.

- Mit értesz ezalatt?
- Elsősorban a kapcsolatrendszer kialakítását és fenntartását. Egy szerződés esetében nem az aláírás a legnehezebb feladat, hanem a annak tartalommal való megtöltése és az abban foglaltak betartása, betartatása.

A kapcsolati háló kialakításának egyik első lépése a Miskolci Egyetemmel való kapcsolatfelvétel. Fontos számunkra az egyetem a nálunk játszó labdarúgók képzése, az ottani potenciális szurkolói bázis és a sporttelep miatt is.

Folyamatban van egy megyei hálózat kialakítása, amelyben több klub vesz részt annak érdekében, hogy minél több, mintegy kétezer tehetséges fiatal kerüljön látókörünkbe. Nem mindenkiből lesz élvonalbeli labdarúgó, de szeretnénk, ha felnőve is a foci közelében maradna amatőr játékosként, szurkolóként, szponzorként. A korábban elhangzott neveken túl (Kazincbarcika, Ózd, Sárospatak, Alsóberecki - velük már megtörtént a szerződéskötés, Sátoraljaújhely és Szerencs csapataival folyamatban van és az elképzelések szerint csatlakozik Szikszó, Edelény és Cigánd - a szerk.) Miskolcon több bázist szeretnénk kialakítani a diósgyőrin túl, gondolok az MVSC, a Volán, Hejőcsaba és az egyetem sporttelepére.

Mintát szeretnénk adni a megyei csapatoknak, hogyan építsék fel az utánpótlásukat. Kezdjék az infrastruktúrával (építsenek pályát, öltözőt) majd emeljék meg a szakmai színvonalat (UEFA "A " és "B" licenc az edzőknek). Ha segítünk partnereink felemelkedésében mi magunk is magasabb szintre jutunk.

- Amikor megjelent az együttműködésekről szóló hír, a szurkolók az örömön túl néhány megyebeli várost hiányoltak.
- Aki nem akar velünk együttműködni, azzal nem tudunk mit kezdeni. A Mezőkövesd Felcsúttal kötött szerződést, ugyanez a helyzet Egerrel és a Putnokkal, míg Tiszaújvárosban a Debrecen utánpótlásának nevelnek. A mi feladatunk az, hogy olyan minőségű képzést nyújtsunk, ami alapján a gyerekek Diósgyőrben szeretnének játszani.

- Az előbb említett csapatokhoz hasonlóan tervezi-e a DVTK, hogy a megyehatáron túlra is kinyújtja kezét?
- Igen, a Felvidéken már fel is vettük a kapcsolatot magyarlakta vidékek csapataival. Szeretnénk, ha ottani magyar gyerekek Miskolcon végeznék középiskolai tanulmányaikat és emellett Diósgyőrben válnának labdarúgóvá. Persze szeretnénk az egész országot lefedni, mert érezzük az érdeklődést a fiatalok részéről, hiszen vonzó a diósgyőri szurkolótábor által teremtett hangulat és az egyre javuló körülmények. Ugyanakkor klubokkal nehéz újabb együttműködési megállapodást kötni, mert azok többsége már megállapodott egy közeli nagycsapattal. Erre megoldást jelenthet a megfigyelői hálózat, amely úgyszintén szerepel a tervekben.

- De térjünk vissza Miskolcra! Mi a helyzet a néhány éve felépített műfüves pályákkal és az arra tervezett akadémiával?
- Talán az egyik legnehezebb feladatom a három éve indított akadémiák újraindítása, amit én inkább focisulinak neveznék, hiszen 7 éves gyerekek esetében még túlzás akadémiáról beszélni. A kisméretű műfüves pályák felépültek, a DVTK vezetésének célja az az, hogy jövőre legalább két, később pedig mind a négy általános iskolában induljon be fociosztály. Ennek keretében heti öt-hat alkalommal tanulhatják a foci alapjait a gyerekek, ami már megfelelő alapot nyújthat egy későbbi sportpályafutáshoz.

- És még?
- Úgyszintén feladatom, hogy az utánpótlás-játékosokról kialakítsak egy digitális adatbázist, amely tartalmaz minden fontos tudnivalót a Diósgyőrben nevelkedő játékosokról. Terveim szerint ennek alapján a szurkolók is megismerhetik a DVTK utánpótlásának tagjait a hivatalos honlapon keresztül.

- Van-e még ezen kívül valami?
- Van, méghozzá egy másik nagy falat: utánpótlás tornák szervezése. 2012 elején a miskolci és a felsőzsolcai sportcsarnokban 9 korosztály csapatai vesznek részt egy több hétvégén át zajló tornán, ahová várjuk a szurkolókat is. Szeretném, ha az utánpótlás-csapatok tornái is családi szórakozássá válnának, mint más országokban.

Az infrastruktúra elmaradottsága miatt sem rendezett a DVTK emberemlékezet óta nagypályás tornát. Tavaszra készen lesz a két műfüves pálya mellett a két füves pálya is, ezért most belevágunk a szervezésbe. Egy nemzetközi torna szerepel az elképzeléseinkben, ahol a fiatalok megismerkedhetnek más országok futballkultúrájával. Ez több korosztályt érintene nagyon sok csapattal, ami a foci mellett egy kicsit dzsembori jelleget kölcsönözne az eseménynek.

És szó van még egy olyan tornáról, ami eddig nem volt Diósgyőrben. Még nem eldöntött, hogy melyik korosztály részére rendezzük meg 4-6 csapat részvételével, ahol terveink szerint egy Európa-szerte ismert klub utánpótláscsapata is részt vesz. Bízom benne, hogy ezek a mérkőzések nem csak játékosoknak jelentenek nagy élményt, hanem a szurkolók is sokan kilátogatnak majd a stadionba.

- Mi a célja ezeknek a tornáknak?
- Azon túl, hogy segíti a játékosok fejlődését és szórakoztatja a szurkolókat kiváló alkalom a kapcsolatépítésre. Ha mi nem hívunk meg senkit, akkor minket sem hívnak sehová. Továbbá van pr-értéke is ezeknek a tornáknak, hiszen megmutathatjuk magunkat a nagyvilágnak. És ezzel rangot is adunk az utánpótlásnak.

- Azt szokás mondani, diófát nem magának ültet az ember, hanem az unokájának. Ez illik az utánpótlás-nevelésre is, nem azonnal jelentkezik az eredmény. Fuhrmann Géza mikorra várja az első “termést”?
- Jó a példa, mert én is ültettem diófát. Idén már 120 szem termett, ami mintegy 3 kiló. Öt év múlva a termés 30 kiló lesz, 10-15 év elteltével pedig felmehet akár 100 kilóra is. Ugyanez mondható el az utánpótlásról is. Itt Diósgyőrben most igazi alkotó légkör van mind a nagycsapatnál mind az utánpótlásban. Már jelen pillanatban lehet látni, hogy vannak tehetséges játékosok - és a múltban is voltak, mert mintegy tíz diósgyőri nevelésű játékos szerepel más csapatoknál az NB I.-ben, illetve kopogtat annak ajtaján -, de idővel még több lesz. Mert abban biztos vagyok, hogy most már egyetlen fiatal sem távozik önszántából, hanem mindenkinek az a célja, hogy Luque, Gallardo és Budovinszky mellett, esetleg helyett játsszon.

A beszélgetés végén had ragadjam meg az alkalmat, és boldog karácsonyt és diósgyőri gólörömökben gazdag új esztendőt kívánok minden szurkolónak!

Fuhrmann Géza

születési hely: Sárospatak
születési idő: 1959

Pályafutás

  • 1983 földrjaz - testnevelés szakos diploma, JPTE
  • 1984-1988 testnevelő -földrajz tanár, Alsózsolca
  • 1988-1994 testnevelő-földrajz tanár, Görömbölyi Általános Iskola
  • 1994-1998 igazgató, Görömbölyi Általános Iskola
  • 1998-2008 igazgató, Miskolci Sportiskola
  • 2008-2011 igazgatóhelyettes, Miskolci Sportiskola
  • 2011-től utánpótlás szervezési igazgató, DVTK