DVTK - Százhalombattai KE 27-26 (14-15)

Az NB I/B. 13 fordulójában a szintén friss feljutó Százhalombattai KE csapatát fogadta a DVTK. Egy fordulatos, feszült és nagyon szoros mérkőzésen végül egy gólos hazai siker született. Újabb győzelmével már hetedik helyen áll a 14 pontos Diósgyőr.

Férfi kézilabda NB I/B 13. forduló

DVTK - Százhalombattai KE 27-26  (14-15)

Miskolc, Generali Aréna, 200 néző. Vezette: Juhász Dániel, Rontó Ádám

DVTK: Maródi (kapus)  - Ménfői, Orosz, Gulácsi (6), Csörgő (3), Nkousa (4), Kiss R. (5), Apatóczky (1), Gál (1), Gubó, Deák, Gönczi, Nagy, Kohlrusz (7), Torma (kapus), Bajnok (kapus)
Vezetőedző: Molnár András.

Százhalombattai KE: Kovács J.(kapus),  , Fekete, Keresztes, Horváth, Szabó, Mogyorósi, Szövérdffy, Zatureczki, Gálli, Paizs, Kis, Félegyházi, Gyurcsovics, Csikós, Schultheisz, Bokréta (kapus)
Vezetőedző: Koncsár Gergely

Kiállítások: 0 ill. 10 perc
Piros lap: Ménfői a 27. percben

A hazaiak kapujában ezúttal a múlt fordulóban nagyszerűen teljesítő Maródi Ádám kezdett. A Diósgyőr vezethette az első támadást, aminek végén Gál veszélyeztetett, ám lövését védte a kapus. Az első  találatra a második percig kellett várni, Nkousa szép átlövésével szerezték meg a vezetést a diósgyőriek (1-0). Kicsit idegesen kezdtek a csapatok: mindkét oldalt sok volt a hiba, azonban egyik csapatnak sem sikerült ezt kihasználni, így egyik oldalt sem alakult ki jelentősebb  fölény a 10. perc végére (5-5). Ezt  követően a vendégek kezdtek el fegyelmezettebben és kevesebb hibával jétszani, aminek köszönhetően már 2 góllal vezettek a 12. percben (5-7). A százhalombattaiak elől hatékonyan játszottak, hátulról pedig komoly támogatást kaptak: Kovács János nagyszerűen védett az első félidőben. A Diósgyőr támadójátéka pedig továbbra is akadozott, nem igazán sikerült fogást találni a vendégek védekezésén. Ezek pedig azt eredményezták, hogy a 19. percben már öt gólos volt a DVTK hátránya (6-11). A félidő vége felé közeledve többek között Csörgő egyéni villanásainak is köszönhetően sikerült felzárkózni (10-13). A 27. percben egy érdekes szituáció alakult ki: Ménfői ütközött az ellenféllel, amiben a piros-fehérek hetésenek a szája is felszakadt, mégis ő kapott az eset után piros lapot, így nem folytathatta a mérkőzést. Az első játékrész utolsó perceire azonban feljavult a védekezésünk, elől pedig sikerült ziccerig játszani a helyzeteket aminek vagy gól vagy hetes lett a vége. A százhalombattaiak végül egy góllal vezettek féltávnál.

A második félidőt láthatólag harapósabban kezdte a vasgyári alakulat, a 33. percben Gulácsi szép góljával újra döntetlen volt az állás (16-16). A hazaiak egyértelműen magasabb tempóra kapcsoltak és próbáltak lerohanás gólokat is szerezni, azonban ez nem mindig sikerült, hiszen a Százhalombatta végig tudatosan lassítani igyekezett a játékot. A második félidő közepén újra kicsit görcsössé vált a Diósgyőr, ami több bosszantó hibákat is eredményezett. Ezzel pedig éltek a hatékonyan kézilabdázó vendégek, és a 42. percben újra három gólos volt az előnyük (19-22). A lelkes közönség és a játékosok sem adták fel és mindenki bízott az idén már megszokottnak mondható jobb második félidőnkben. Nagyon küzdöttek a diósgyőriek, aminek meg is lett az eredménye: Kiss Róbert szépen kijátszott beállós találatával hosszú idő után újra nálunk volt a vezetés (24-23 az 51. percben). Ezután Kohlrusz előbb akcióból, majd hetesből is eredményes volt, így már három volt a hazai fór (27-24). Úgy tűnt, hogy a vendégek egyértelműen elfáradtak és nem bírják a Diósgyőr által diktált tempót a végjátékban, azonban az utolsó percekben két kapufát is szereztek a mieink, a Százhalombattának pedig sikerült betalálni és így egy perccel a vége előtt egyre csökkent a két csapat közötti különbség (27-26). Az utolsó támadásunkban lépéshiba miatt elvették a labdát, így az egyenlítésért támadhatott az SZKE. A végletekig kiélezett mérkőzés egy időntúli szabaddobással ért véget, amit a DVTK sikeresen lesáncolt.
A mai mérkőzésen 7 találatával Kohlrusz volt a legeredményesebb diósgyőri, aki 3 akció gólja mellett négyből négy hét méterest értékesített. Gulácsi 6, Kiss R. pedig 5 góllal zárt. Az első félidőben beálló Torma 10 védéssel és 44%-os védési hatékonysággal zárt. Ez volt a DVTK hetedik idei sikere idén, és 14 pontjával fellépett a tabella hetedik helyére. 

Értékelések

A DVTK vezetőedzője hosszasan értékelt a mérkőzés után. - Elég régóta vagyok a pályán ahhoz, hogy nagyjából eltaláljam azt, ami fog történni és nagyon nehéz mit mondanom, mert azt láttam, amit a héten sajnos az edzéseken is: az első félidőben olyan hozzáállást tanúsítottunk, ami nem méltó hozzánk, ezért nagyon haragudtam a srácokra, mert mi nem ezek vagyunk. - kezdte kissé bosszúsan és kritikusan Molnár András. - Az, hogy az ellenfél vezet, az egy dolog, de az, hogy akaratgyengék vagyunk, az összes kipattanó az ellenfélé, nem csúszunk-mászunk a labdáért, amik eddig bennünket jellemeztek, ez megmondom őszintén nekem fáj. Ezt mondtam a srácoknak is a félidőben, hogy ez méltatlan hozzánk, így biztos, hogy nem lehet. A sokadik meccsünket fordítjuk meg 5-6 gólról és valamiért azt érzik, hogy ez mindig működni fog, hát most majdnem megégettük magunkat. Azt gondolom, hogy ezek olyan jelek, amik azt mutatják, hogy picit rossz irányba indult el a csapat hajója és ezen korrigálni kell, mert 17 forduló van még hátra, ami borzasztóan sok. Az ellenfél ugyanazt játszotta ellenünk, mint tavaly az NB II-ben: lassították a játékot, folyamatosan várták a faultokat, várták a hibáinkat. Ez nem a mi játékunk, ami persze nem mentség, mindenkinek választani kell egy stratégiát a mérkőzésekre, ők ezt választották, mert látják, hogy mi egy futós csapat vagyunk. Sokáig ült is a a stratégiájuk, mi elaludtunk, nem igazán működött, amit mi akartunk. De még egyszer mondom, engem inkább az akaratgyengeség, ami nagyon nagyon zavar és remélem, hogy ez mégegyszer nem fog előfordulni, mert szív és lélek nélkül nem lehet sportolni. Ezt jövőhéten nagyon el kell rendeznünk, két nagyon nehéz mérkőzésünk van még hátra. A 14 pontunk az persze mindenen túlmutat, hiszen ezt senki nem gondolta volna előzetesen, minket mindenki kieső helyre rakott, ami oké, de egyszerűen ettől még nem lehet hátradőlni. A végén nekünk volt egy kis szerencsénk, az első félidőben nekik, de hálát adhatunk a sorsnak, hogy ma nyertünk. A második félidőben azért komolyabb energiákat mozgósítottunk, volt három gól előnyünk, aztán ők jól reagáltak a 7-6-al, majd az időkérés után hibákat követtünk el sajnos… De végülis nyertünk, a győzelmet pedig természetesen nem kell megmagyarázni. Örülnünk kell ennek, de mindemellett muszáj lesz változtatnunk a csapat morálján és hozzállásán úgy az edzéseken, mint a mérkőzéseken is. Úgy gondolom, hogy vagyunk olyan viszonyba a srácokkal, hogy ezt meg fogjuk tudjuk beszélni és nem kell más módszereket bevonni, ahhoz hogy a fejek a helyükre kerüljenek. Talán ez a fiatalságunknak is betudható ugye, hogy ők még nem játszottak ezen a szinten, tényleg jó érzés ránézni a tabellára, a szerzett pontokra és egy kicsit ellazulnak emiatt, de én meg ezt nem engedhetem meg. - zárta gondolatait a szakvezető.

A hat gólt szerző Gulácsi Bálint is keserédesen értékelte a találkozót:
Úgy gondolom, hogy saját magunknak nehezítettük meg ezt a mérkőzést. A meccs előtt talán jobban elhittük, hogy ez egy könnyű meccs lesz, pedig láthattuk, hogy nagyon kellemetlen ellenfél ez a Százhalombatta. Szerintem ez ült bele a fejekbe, túl akartuk játszani, a ziccerek ezért nem mentek be. Hetek óta így kezdünk, hogy beragadunk, ziccereket hibázunk. Nem tudom még, hogy mi lehet az oka, de változtatnunk kell. A védekezésünk nem állt össze, elől sokat hibáztunk, így nem igazán tudtunk építkezni, ők pedig éltek ezzel a lehetőséggel. A félidőben kaptunk egy hatalmas fejmosást, ami ránk is fért szerintem. Aztán úgy éreztük, hogy tudunk jönni, csak csinálni kell a gyors közepet, mert ők nagyon lassú kézilabdát játszottak, ezt nem szerettük volna felvenni. A második félidő közepétől elkezdtek fáradni, ott úgy láttuk, hogy az egy-egyek jók lehetnek és ott azzal kezdtünk el érvényesülni, hogy megnyertük az egy-egyeket és továbbjátékból gólokat tudtunk szerezni. A most történteket a jövő héten át kell beszélnünk, a mester ezeket a szítuációkat jól szokta kezelni, szerintem most is jól fogja. Aztán muszáj továbbmenni, mert ezt a két fordulót meg kell, hogy nyerjük, hiszen ha nem így lesz, akkor az, amit itt az eddigiekben elértünk és amennyi munkát beletettünk, az semmit nem fog érni.