Nemes Milán (Fotó: Szabó Krisztián)


- Belaktad már az első csapat öltözőjét, befogadtak a társak?
- Az előző bajnokság hajrájában mutatkoztam be az élvonalban, de továbbra is a tartalékcsapat öltözőjét használtam. Amikor nyáron profi szerződést kaptam, akkor jelezte Bekő Balázs, hogy keressek magamnak helyet az első csapat öltözőjében. A társaknak nem kellett bemutatkozni, de amúgy is a pályán kell bizonyítanom, hogy itt a helyem.

- Minden Diósgyőrben focizó gyerek álma, hogy egyszer neki tapsoljon a közönség a stadionban. Mikor érezted, hogy ez valóra válhat?
- Amikor 17 évesen először belekóstolhattam a felnőtt fociba egy Ligakupa-mérkőzésen, majd két felkészülési mérkőzésen is pályára léptem az első csapatban, akkor éreztem, hogy talán nem csak álom, hanem valóság is lehet, hogy a diósgyőri közönség előtt focizzak fontos bajnoki mérkőzésen. Minden idény elején célokat tűzök ki magam elé, amit szeretnék elérni. Egy éve azért dolgoztam, hogy bemutatkozzak az élvonalban, amit sikerült túlteljesítenem. Ennek a bajnokságnak úgy vágtam neki, hogy a találkozók felén, 16-17 meccsen lépjek pályára, és a lehető legtöbb percet játsszak. Jelenleg 13 mérkőzésénél járok, és bízom benne, hogy a hátra lévő időben ez tovább fog nőni.

- Minek köszönhető, hogy hétről hétre pályára léphetsz?
- Magamat csapnám be, ha első helyen nem az MLSZ fiatalokra vonatkozó ajánlását említeném. Megkaptam a lehetőséget, bekerültem a csapatba, most azért kell dolgoznom, hogy ott is ragadjak. Ugyanakkor azt sem gondolom, hogy ajándékba kaptam volna a mérkőzéseket, hiszen nem egy találkozón egyszerre játszottunk Kitl Miklóssal. Egyébként a fiatalok között óriási a rivalizálás, de egyúttal jóban is vagyunk, az edzéseken például rendre Ternován Patrik a párom. Posztjainkból adódóan - ő jobbszélső, én balhátvéd vagyok - meg szoktuk beszélni, hogy a másik mikor milyen megoldást választ, és arra hogyan lehet reagálni, ezzel segítjük egymás fejlődését. Hogy ne magam dicsérjem, Egervári Sándor mondta rólam, hogy megbízható vagyok, egy jó átlagot minden találkozón tudok hozni. Versenyző típusnak vallom magam, fontos mérkőzésen, ahol sok néző szurkol, jobb teljesítményre vagyok képes, mint az egymás közötti játék során. Feldob a tét, a körítés.

Nemes Milán (Fotó: Szabó Krisztián)


- Komlóstetői vagy. Milyen érzés, hogy meccs közben akár láthatod is, honnan érkeztél?
- Számomra ez az otthon, Komlóstető, Diósgyőr, Miskolc. Diósgyőri nevelésként jó érzés hazai pályán játszani. Emlékszem rá, amikor nem is olyan régen, még apukám nyakából néztem a meccset, és mekkora élmény volt ennyi emberrel együtt szurkolni. A játékoskijáróban várakozva felemelő érzés azokat a dalokat hallani, amit korábban én is énekeltem a lelátón. A családom, volt osztálytársaim, barátaim rendre ott vannak a nézőtéren, és sok olyan arcot is szoktam látni a lelátón, akik hétköznap Komlóstetőn szoktak megállítani. Sokszor gratulálnak, kérdezgetnek a meccsekről, van, aki taktikai tanácsokkal lát el, de nekem Egervári Sándor utasításaira kell hallgatnom.

- Mit kér tőled a DVTK szakmai stábja?
- Elsősorban a baloldali védekezésre kell koncentrálnom, blokkolni a beadásokat. Ha ezt megoldottam, és van még energiám, akkor következhet a támadások segítése, pontos beadás, esetleg kapura lövés. Minden játékos teljesítményének értékét növeli, ha gólt lő, így van ez egy balhátvéd esetében is. Magasságomból adódóan pontrúgásoknál nem én érkezek a kapu elé, - mert az ellenfél esetleges kontrái miatt hátul kell biztosítanom - ezért távoli lövésből van lehetőségem gólt szerezni.

- Nem vagy gólerős játékos, de annál jobb előkészítő. Számon tartod a gólpasszokat?
- Minden gólpassz azt jelenti, hogy a DVTK neve mellé kerül egy strigula az eredményjelzőn, ezekre a találkozókra persze szívesen emlékszem. Rögtön a debütálásom alkalmával Takács Tamásnak adtam gólpasszt, majd két meccsel később Bacsa Patrik lőtt gólt az átadásomból az MTK ellen. Múlt szombaton pedig még kettőt tettem hozzá.

Nemes Milán (Fotó: Szabó Krisztián)


- Kulcsszerepet vállaltál az FTC elleni találkozóból a két gólpasszoddal.
- Az első gól előtt kísértem a támadást, így labdavesztés után sikerült visszaszerezni a játékszert, amit lekészítettem Bogesznak. Ebben a gólban csak ennyi volt a szerepem, a nehezét ő oldotta meg. A második gólt jobban magaménak érzem, mert egy bepasszt követően Elek Ákos egyből elém tette a labdát, amit kicsit hosszan magam elé tettem, de éppen így tudtam két védő között becsúszva az üresen álló Novothny Somához továbbítani, aki kilőtte a hosszú alsót.

- Védőként mit kerestél a támadósorban a 16-oson belül? És honnan volt erőd egy teljes mérkőzés után még extrát vállalni?
- Hátrányban játszottunk, muszáj volt előre menni. Egy előreívelés után szerintem az egész csapat az ellenfél térfelén helyezkedett el, nem véletlenül szereztük meg a lecsorgó labdát, adta magát a szituáció, hogy feljebb lépjek. Talán nem is erőm, hanem lelkierőm volt, mert szerintem az egész csapat úgy érezte, hogy jól játszunk, akadnak lehetőségeink, megérdemeljük az egy pontot. Mindenki nagyon akarta az egyenlítő gólt. Nem egyedi ez a hozzáállás, Sopronban is győzni akartunk a Haladás ellen az utolsó pillanatban is, nem ültünk rá az eredményre.

- Sikerült felkészülni az ellenfél támadóiból?
- Szoktam a televízióban magyar bajnokikat nézni, ilyenkor félig szórakozás, félig szakmai kíváncsiság vezérel. Ha előző héten látom az aktuális jobbszélső játékát, akkor sokkal jobban fel tudok készülni a fogadására, illetve könnyebb a szakmai stáb elvárásainak megfelelni.

- Ez már majdnem edzői munka, csak nem a visszavonulásod utáni időszakra készülsz már most?
- A visszavonulásom remélhetőleg még messze van, de abból a szempontból aktuális a kérdés, hogy most fejezem be a középiskolát, mindenképpen szeretnék továbbtanulni, azaz pályaválasztás előtt állok. A sportban gondolkodom, az egri Eszterházy Károly Főiskola sportszervezői szakára jelentkeztem. Idén hamarabb véget ér a bajnokság, így lesz időm felkészülni minden tantárgyból. Emellett szeretném elkezdeni az edzőképzést a legalsó szinten, majd évről évre előrébb lépni, ahogy a profi pályafutásom engedi.

Nemes Milán (Fotó: Szabó Krisztián)


- Az élvonalban már bemutatkoztál, válogatott?
- Korosztályos válogatottba még nem hívtak, azonban két alkalommal készültem a Perspektíva válogatott edzőtáborában. Ezen alkalmakkor gyorsasági felméréssel, és egymás közötti játék során keresték azokat a játékosokat a szövetség szakemberei, akiket később számításba tudnak venni az U21-es válogatottban. Mindenki szeretne válogatott lenni, én is, de nem csak várom a meghívót, hanem teszek is érte. Fontos a bajnokikon nyújtott teljesítmény, aki sokat és jól játszik, az kerül be a keretbe.

- A beszélgetés vége felé engedd meg, hogy szembesítselek egy fél évvel ezelőtti beszélgetés során tett kijelentéseiddel: "sokat kell még fejlődnöm".
- Visszanézve az első mérkőzésemet, szembetűnő, hogy például milyen helyezkedési hibákat vétettem, amit lelkesedéssel próbáltam ellensúlyozni, de ez nagyon fárasztó, és egy erősebb ellenfél ellen nem is mindig elegendő. Ezért fordítok nagy hangsúlyt az egyéni képzésre, ha tehetem, az edzések után is kinn maradok a pályán.

- "Szeretnék javulni az egy az egy elleni párharcokban."
- Az utóbbi mérkőzéseken a párharcok többségét sikerült megnyernem, úgy érzem, sikerült előre lépnem. Ha a bajnokságból hátra lévő mérkőzéseket és a következő idényt végig tudom játszani, akkor azzal a közel ötven élvonalbeli mérkőzéssel a hátam mögött, koromhoz képest már rutinosnak lennék mondható.

- "Gyors vagyok, de a robbanékonyságomon szeretnék javítani."
- Ehhez fel kell szednem pár kiló izmot, ami folyamatban van, érzem magamon, hogy folyamatosan erősödök. A robbanékonyság titka a fokozatosság, ha egyik napról a másikra hirtelen 3-4 kilóval több lennék, akkor biztosan több súlyt tudnék kinyomni, de a céllal ellentétben lassulnék. Jó úton járok, bízom benne, hogy meg fogod majd kérdezni tőlem később is ugyanezt, és akkor határozott igennel tudok válaszolni.

- A Transfermarkt szerint 150 ezer Euró az értéked, egy menedzserjátékban adnál magadért ennyit? Egyáltalán, szoktál ilyet játszani?
- Amikor kijött a FIFA magyarosítása, nagyon jó érzés volt, hogy a DVTK-ban megtaláltam magam. Kipróbáltam, hogy "milyen vagyok", érdekes volt, de inkább másik csapattal szoktam játszani.

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!

Nemes Milán (Fotó: Szabó Krisztián)