Csáki Dorottya (Fotó: Szabó Gábor)

Az élsportban már minimális a különbség a sportolók között. Gyakran az éppen aktuális mentális állapot dönt a kiélezett helyzetekben. A sportpszichológia világszinten elismert tudomány és már a hazai sportéletben is egyre nagyobb a szerepe. Csáki Dorottyát, a DVTK sportpiszhológusát kérdeztük.

- Miért választottad a pszichológiát és azon belül is a sportpszichológiát? Volt-e bármilyen kötődésed korábban a sporthoz?
- A gimnázium utolsó évében el kellett dönteni, hogy milyen irányba tanulok tovább és egy kedves barátom javaslatára elkezdtem megfigyelni, hogy mi az, ami a leginkább közel áll hozzám, mert nagyon sok minden érdekelt. Ekkor jöttem rá, hogy különösen foglalkoztat, hogy mi az, ami az emberek fejében jár, hogyan viselkednek, miért tesznek bizonyos dolgokat, mi van a döntéseik hátterében. Ezután nem volt kérdés, hogy pszichológia szakra jelentkezem. A család részéről nem volt teljes a támogatottság, mert szerintük másban is jó lettem volna, de végül is kitartottam a döntésem mellett. A sportpszichológia egy nagyon aktív, dinamikus szakterület, ahol azonnali visszajelzéseket kapunk, és a sport kihívásai mindig komoly feladatok elé állítják a sportolókat, amihez fejben és lélekben is ott kell lenni. Korábban is szerettem mozogni, mindig is kedveltem a sportot, a kihívásokat. Általános iskolás koromban az iskolai csapatban kosárlabdáztam és az atlétikába is belekóstoltam. Emellett négy éves korom óta klasszikus balettet táncolok, így nem állt tőlem messze ez a terület.

- Hogyan indult a sportpszichológusi pályafutásod?
- A Debreceni Egyetemen tanultam pszichológiát, ahol az egyik tanárom Orosz Róbert volt, aki akkoriban a DVSC felnőtt csapatának sportpszichológusaként is tevékenykedett. Diákjainak felajánlott egy lehetőséget, melynek keretében foglalkozhattunk az utánpótlás csapatokkal. Én éltem a lehetőséggel és az U15-ös, majd U16-ba lépő korosztállyal foglalkoztam. Ekkor tetszett meg igazán ez a közeg.

- Mikor van egy sportolónak leginkább szüksége a segítségedre? Ha minden rendben, akkor is szoktatok beszélgetni, vagy csak akkor, ha van valami probléma?
- Eddig úgy volt, hogy ha a sportolónak volt bármi problémája, akkor megkeresett engem, de történt ez már edzői javaslatra is. Voltak már előre meghatározott pszichológiai mérések is, amelyek során különböző korosztályok kerültek tesztelésre. Ha az eredmények alapján úgy láttam, hogy valakivel érdemes lenne külön is beszélni, akkor felajánlottam a segítségemet. Ilyenkor különösen fontos, hogy az illető hogyan látja a helyzetét, vállalja-e, elköteleződik-e emellett, vagy sem.

- Mennyire befolyásolja egy sportoló teljesítményét, ha fejben, lélekben nincs százszázalékos állapotban?
- Egyértelműen befolyásolja a teljesítményt, ha valaki fejben, lélekben nincs megfelelő állapotban. Azt szokták mondani, hogy magas szinten már nagyon kis különbség van tudásban a sportolók között és az aktuális mentális állapot szerepe a meghatározó. Ha fejben nem vagy ott, akkor nem megy.

- Szerinted mennyire tartják fontosnak itthon a sportpszichológusok szerepét, illetve mi a helyzet világviszonylatban?
- Én úgy tapasztaltam eddig, hogy hiába van Magyarországon is már több évtizedes múltja ennek a tudományágnak, még mindig nem kellően elismert. Az viszont, hogy én ezzel egy sportklub keretein belül foglalkozom, az is azt mutatja, hogy szükség van rá. Külföldön a klubok nagyobb számban alkalmaznak sportpszichológusokat, illetve a sportolók egyénileg is gyakrabban fordulnak segítségért pszichológushoz.

- Miért a Diósgyőrt választottad és hogy kerültél a klubhoz? Korábban volt bármilyen kötődésed a DVTK-hoz?
- A klub keresett egy pszichológust, én jelentkeztem és szerencsére engem választottak. Korábban nem volt különösebb a kötődésem klubhoz, de amióta már én is része vagyok a DVTK családnak, azóta természetesen más a helyzet, magával ragadott ez a közeg.

Csáki Dorottya (Fotó: Szabó Gábor)


- A debreceni barátaid szoktak azzal zrikálni, hogy a DVTK-nál vagy?
- Nem, de én igazából sosem voltam nagy DVSC-drukker, persze a kicsikkel imádtam a munkát és az eredményeiket nyomon követtem. A Diósgyőrnél ez érdekes módon teljesen máshogy alakult, itt sokkal jobban érzem, hogy része vagyok a klubnak.

- A Diósgyőrnek ugyan van női focicsapata is, de utánpótlás és felnőtt szinten is elsősorban fiúkkal, férfiakkal kell foglalkoznod. Könnyen ment a beilleszkedés, a játékosok egyből elfogadtak?
- Támogató és nyitott környezetbe érkeztem, ahol semmiképpen sem akarták érzékeltetni velem, hogy nőként kilógok ebből a környezetből. Nagyon segítőkész kollégák vesznek körül. Rendkívül bizalmas és felelősségteljes pozícióban vagyok, éppen ezért szükség van arra, hogy a játékosok megbízzanak bennem.

- U16-tól felfelé ezek a srácok már nagyon vagányak a hétköznapokban. Kívülről kedves és finom hölgynek tűnsz, nem szoktak kóstolgatni a fiúk?
- Természetesen eleinte keresik, hogy hol vannak a határaim, hogy meddig mehetnek el. Azonban ha valaki megkeres, mert tudja, hogy szüksége van rá, és leülünk négyszemközt beszélgetni, akkor már nem játssza meg magát egyikük sem. Hamar rájönnek, hogy az ő érdekük is az, hogy részt vegyenek a foglalkozásokon, és ilyenkor már magukat adják.

- Hogyan kell elképzelni egy átlagos napodat a klubnál?
- A szervezet aktuális programjához illeszkednek az én feladataim is. Egy nap általában többször is vannak egyéni foglalkozások, illetve edzői konzultációk. Az aktuális foglalkozásokra való felkészülésnek is fontos szerepe van. Továbbá sok szakirodalmat olvasok, igyekszem folyamatosan tovább képezni, fejleszteni a tudásomat.

- Meccsnapokon van bármi szereped? Egy rosszul sikerült első félidő után például mondasz valamit az öltözőben a játékosoknak?

- Meccsnapokon a játékosok már felkészültek, hangolódnak az előttük álló mérkőzésre. Jelenleg a meccseken még nincs szerepem, de lehet, hogy ez majd idővel változni fog. Egyelőre a helyszínen szorítok a csapatnak.

- Hogyan kell egy egyéni beszélgetést, foglalkozást elképzelni?
- Általában ezek a beszélgetések 30-50 perc között szoktak lenni. Fiatalabbaknál inkább 30, míg a felnőtteknél már gyakran 50 percről van szó. A foglalkozások úgy épülnek fel, hogy a diagnosztikai fázis után kezdünk el azzal foglalkozni, ami miatt megkeresett az adott játékos, vagy edző. A beszélgetések végén előfordul, hogy adok házi feladatot is.

- Milyen házi feladatokat szoktál adni?
- Ez mindig az adott helyzettől függ. Fontos, hogy milyen készséget szeretnénk éppen fejleszteni. Olyan feladatokra kell elsősorban gondolni, amelyek abban segítik az egyént, hogy az új képességet, vagy szemléletmódot fel tudja venni, meg tudja tanulni és legyen képes alkalmazni. Ha például valaki túlzottan stresszel, akkor szoktam azt javasolni, hogy gyűjtse össze, hogy mik azok a dolgok, amelyek miatt aggodalmaskodik. Gondolja végig, melyek azok, amelyekre ráhatása van, és csak azokkal foglalkozzon a továbbiakban, azokat oldja meg, a többit pedig hagyja figyelmen kívül.

Csáki Dorottya (Fotó: Szabó Gábor)


- Nyilván a feladatokat befolyásolják az aktuális események, de mi az a munka, aminek az eredményét egy év múlva szeretnéd viszont látni akár a nagy csapatnál, akár az utánpótlás esetében?

- Ha az utánpótlást nézem, akkor szeretnék megvalósítani egy olyan rendszert, amelynek a keretében évről évre ismétlődő pszichológiai felméréseken vesznek részt a játékosok annak érdekében, hogy nyomon tudjuk követni a mentális állapotukat és a fejlődésüket. Szeretném, ha ezt a lehető legjobb rendszerrel, egy számítógépes kompetenciaméréssel oldanánk meg. Vannak olyan számítógépes programok, amelyek nem csak mérnek, de segítik a képességek fejlesztését is. Ezen kívül szeretném, ha minden korosztály számára lennének csapatépítő tréningek, amelyeken hasznos készségeket sajátíthatnának el a játékosok. Ez azért is lenne jó, mert van, amikor a játékos magától nem fordul hozzánk segítségért, sőt néha előfordulhat, hogy nem tudják, hogy lehet a nehézségeiken segíteni. Az első csapattal is hosszú távú terveim vannak, a cél az, hogy csapatként és egyénileg is a legjobbat legyenek képesek kihozni magukból.

- Mennyire stresszesek a magyar labdarúgók, akár a mi labdarúgóink? Láthattuk többször is, hogy a játékosoknak megvan a tudása, de bizonyos döntő szituációkban mégsem merik meghúzni az utolsó cselt és inkább lepasszolják a labdát.
- Sokszor mentálisan kell készülni az ilyen kiélezett helyzetekre. Mentál-tréning segítségével fel lehet készíteni az egyéneket adott szituációkra. Ha a játékosok folyamatosan gyakorolják és alkalmazzák a tanultakat, akkor kialakulnak azok a készségek, amelyek lehetővé teszik, hogy döntő helyzetekben az optimális megoldást válasszák, például el merjék vállalni még az utolsó cselt, vagy éppen társukat hozzák még jobb helyzetbe. Ezek a szituációk tényleg fejben dőlnek el és ezek a képességek teljes mértékben fejleszthetők, mindez az egyén nyitottságán múlik.

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!