- Az MTK elleni mérkőzésre kiadott műsorfüzet címlapján mikulás sapkában vagy látható. Mennyire különböznek az ünnepek Elefántcsontparton és Magyarországon?
- Mikulást nem ünneplünk, de a karácsonyt természetesen mi is tartjuk. Nálunk is ismert a karácsonyfa, és elsősorban a gyerekeket ajándékozzuk meg december 25-én. Ilyenkor összegyűlnek a családok, hogy közösen ünnepeljenek, de lehetőség nyílik a barátokkal közös szórakozásra is.

- A rövid bevezető után térjünk át a focira! Hosszú ideig sérült voltál, hogy vagy?
- Még a nyári felkészülés során vált le a porc a térdemben, amit utána meg is kellett műteni. Bíztam benne, hogy hamarabb térhetek vissza, de Debrecenben jött el végre az én időm. Most már tudok játszani, de azt nem állítom, hogy tökéletes vagyok, időre van még szükségem, hogy először is kilencven percet játszhassak, utána pedig arra, hogy végig ugyanazt tudjam nyújtani, amit korábban megszoktak tőlem a szurkolók.

- Fuhrmann Eszter irányításával Senad Husić társaságában csináltad végig a rehabilitációt. Segített, hogy volt egy "sorstársad"?
- Senaddal hasonló cipőben jártunk, mindkettőnknek sokat segített Eszter, aki mindent megtett, hogy visszatérhessünk a pályára. Az is nagy lelki támaszt jelentett, hogy hitt bennünk.

- Hogyan viselted ezt az időszakot?
- Két okból is nagyon nehezen. Szörnyű érzés azt látni, hogy a csapatnak nem megy a játék, miközben csak a lelátón üldögélhetsz ahelyett, hogy a társak segítségére sietnél. Másrészt hallottam azokat a véleményeket, hogy valójában nem is akarok játszani, amire csak egyféleképpen tudtam volna válaszolni, ha pályára lépek, azonban a sérülésem miatt ezt nem tehettem. Lehet, hogy fizikailag pihentem, de lelkileg nagyon megviselt ez az időszak. Ahogy mondtam, a térdem még nem tökéletes, de fejben már teljesen rendben vagyok. El sem tudom mondani azt az örömöt, amit akkor éreztem, amikor Bekő Balázs szólt, hogy beállok a DVSC ellen. Olyan régen játszottam már, hogy valami új és jó érzésnek tűnt. A Paks ellen megismétlődött ez, a gólommal pedig mintha mázsás terhek olvadtak volna le rólam.

- Folytassuk egy kicsit régebbi történettel! Hogyan lettél labdarúgó?
- Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, hiszen soha nem is merült fel bennem. Arra emlékszem, hogy alighogy megérkeztem az iskolába, az első adandó alkalommal kimásztam az ablakon és ellógtam focizni. A többiek pedig követtek és nézték, mit csinálok. Egyébként a labdarúgás nálunk családi hagyomány, hiszen édesapám, Georges Victor Arthur Griffiths is profi játékos volt, ő az ország egyik legjobb csapata, az ASEC Mimosas hálóját őrizte. Sajnos nem láttam játszani, de azt mondják jó kapus volt.

- Akkor miért nem lettél te is kapus?
- A kapuban kezdtem én is, de az egyik mérkőzésen olyan reménytelenül gyenge volt a támadójátékunk, hogy inkább előre mentem csatárnak és megnyertük a találkozót. Én pedig soha többet nem álltam a gólvonalra. Ezt követően fedeztek fel, és 18 évesen már a másodosztályban játszottam Abengourouban. Az élvonalban San-Pedróban mutatkoztam be, és ezzel párhuzamosan hívtak az U23-as válogatottba is. Sajnos a londoni olimpiára nem tudtunk kijutni, de sikerült Európába szerződnöm. Az osztrák Ried játékosa lettem, akik kölcsönadtak a Sparta Praha csapatának, ahol az első csapattal is edzettem, de pályára csak a tartalékok között léptem. Mégis nagyon hasznosnak bizonyult számomra ez az időszak, hiszen ekkor szerepeltem először külföldön, amihez hozzá kellett szokni. Teljesen új környezetbe kerültem, egyedül voltam, nem beszéltem a nyelvet, és arra emlékszem még, hogy rendkívül szenvedtem télen a nagy hideg miatt. Végül mégis távoztam, mert elmondták, hogy a csatárok nagy száma miatt ne is számítsak sok játéklehetőségre. Ezért inkább Pápára igazoltam, ahol folyamatosan játszhattam.

Georges Griffiths

- Innentől pedig ismert a történet. 2014-ben érkeztél Diósgyőrbe, és azóta 23 bajnokin 8 gólt szereztél. Hogyan értékeled ezt a mutatót?
- Nehéz értékelni, mert mindig történt valami, amikor igazán formába lendültem volna. Azzal kezdődött, hogy már ment a bajnokság, amikor csatlakoztam a csapathoz, ezért időre volt szükségem, míg utolértem a társaim. Az őszi szezon végén négy mérkőzésen négy gólt szereztem, nekem biztosan nem jött jól a téli szünet. Tavasszal még három gólt szereztem, azonban nyáron megsérültem, és hosszú ideig nem játszhattam. Bízom benne, hogy most már minden rendben lesz és megmutathatom, hogy ennél is több van bennem, tudom góljaimmal segíteni a csapatot.


- Van egy elmélet, miszerint a kameruni fiatalok az őserdő szélén tanulnak meg focizni, ahol inkább nem lőnek nagyot, nehogy a veszélyes sűrűben landoljon a labda, ezért a cselezés az erősségük. Ezzel szemben Elefántcsontparton városi környezetben nőnek fel a tehetségek, ahol a betonfalak között megtanulnak gyorsan reagálni, így ontja az ország magából a nagyszerű befejező csatárokat.
- Az biztos, hogy rengeteget játszottunk betonon, ami igazán akkor volt kemény, amikor cipő nélkül tettük ezt. De nem érdekelt senkit, reggeltől estig rúgtuk a labdát.

- És hol tanultál meg fejelni? A DVTK mezében elért nyolc gólból ötöt fejjel szereztél.
- Igen, a játékom fontos része a fejelés, mindig sok gólt szereztem ezzel a testrészemmel. Nincsen nagy titok, magasra kell ugrani, mert akkor könnyebb elérni a labdát. A  tengerparttól nem messze nőttem fel, és minden nap lementem futni, ugrálni. A rúgóimat sokat fejlesztettem, azonban a technikám adottság, azt külön nem tanultam, hanem csak használom. Gyerekkoromtól szívesen fejelek, több becenevet is kaptam ennek kapcsán, az egyik leghízelgőbb az aranyfej.

- Visszanézve a góljaidat feltűnt, hogy kétféle gólörömöt variálsz: egyszer katonaként szalutálsz, máskor szívet rajzolsz a levegőbe, amit nyíllal lősz át. Mit jelentenek ezek?
- Mindkettő a szurkolóknak szól. Az első tisztelgés előttük - egyúttal utalás arra is, hogy a pályán katonaként harcolok a klubomért -,  a másik pedig azt jelenti, hogy ahogy ők szeretnek engem, annyira szeretem én is őket.


- Ennyire fontos számodra a szurkolók szeretete?
- Nemcsak, hogy fontos, hanem a legfontosabb. Nem másodlagos az eredmény sem, hiszen végső soron erről szól a sport, és szükség van a fizetésre is, mert a boltban pénzért lehet vásárolni, de a szurkolók a legfontosabbak. Ha ők elismerik, amit csinálok, akkor nagy baj nem lehet. Örülök neki, hogy folyamatosan megállítanak az utcán, rám írnak a facebookon és próbálnak kérdezgetni. Megmondom őszintén, amíg Pápán játszottam, az alatt a két év alatt nem sok magyar tudás ragadt rám, azonban amióta a DVTK játékosa vagyok, rákényszerültem a tanulásra, mert máskülönben nem tudok válaszolni a szurkolóknak. Írásban könnyebb, mert folyamatosan kéznél van a Google fordító programja, szóban már jobban megküzdök a feladattal. Francia az anyanyelvem, angolul is beszélek és mostanra egyre több mindent megértek magyarul, még ha a beszéd nehezen is megy. De fejlődök.

- Érzékenynek tartod magad?
- Aki csak azt az erőtől duzzadó Georges Griffithst ismeri, aki a pályán megküzd minden labdáért, és az utolsó pillanatig hajt a győzelemért, az képzelje el ennek pont az ellenkezőjét civilben. Az vagyok én.

- Hogyan pihened ki magad, ha csak néhány nap van két mérkőzés között?
- A legtöbb szabadidőmet otthon töltöm, sokat internetezek, ahol legtöbbször a barátokkal szoktam beszélgetni. Nagyon szeretek zenét hallgatni, az kapcsol ki igazán. Mindenevő vagyok, de legtöbbet R’n’B-t (Rhythm and blues) hallgatok, ugyanakkor egyik kedvencem Rúzsa Magdi, ami miatt húznak is a csapattársak. Az afrikai zenék közül a Coupé-Décalé stílust szeretem (egy elefántcsontparti irányzat, ami többek között a tradicionális helyi zenét keveri karibi motívumokkal és a technóval - a szerk.), de Koffi Olomidé dalait is ajánlom azoknak, akik szeretik a jó zenét. Ezen kívül szeretem az akció- és a klasszikus filmeket. Amikor legutóbb a csapattársakkal moziban voltunk, akkor szerencsére Bogesz (Bognár István - a szerk.) ült mellettem, aki fordított, amikor nem értettem valamit. A belvárosban élek, ha nincs Diósgyőrben közös ebéd, akkor ott szoktam eljárni enni, vagy meginni egy kávét, megvannak a kedvenc helyeim. Ezen kívül sok időt töltök két barátommal, akiket jól ismernek a DVTK szurkolói: George Menougong és Mohamadou Abdouraman a nevük.

- Azt mondják a társak, hogy nem rajongasz a korán kelésért, igaz?
- Van benne valami, ha nincs dolgom, akkor szeretek sokáig ágyban maradni. Viszont ha edzésre kell jönni, akkor mindig itt vagyok időben, sőt otthon az is előfordul, hogy reggel hatra megyek le futni a tengerpartra. De jobban szeretem a délutáni edzéseket.

- Most egy ideig nem kell korán kelni...
- ...de hamarosan kezdődik a felkészülés. Addig is boldog karácsonyt és diósgyőri sikerekben gazdag új esztendőt kívánok minden szurkolónak!

Georges Griffiths

Névjegy

Vezetéknév: Griffiths
Keresztnév: Georges Henri Aboubacar
Születési idő: 1990. február 24.
Születési hely: Treichville (Elefántcsontpart)

pályafutás
2015/2016 DVTK (NB I.) 4/1
2014/2015 DVTK (NB I.) 19/7
2013/2014 Pápa (kölcsönben, NB I.) 25/8
2012/2013 Pápa (kölcsönben, NB I.) 11/3
2011/2012 Sparta Praha II (kölcsönben, cseh 2. osztály) 4/0
2001-2014 SV Ried (osztrák Bundesliga 1) 0/0
2011 Siroco San-Pedro (elefántcsontparti 1. osztály)
2008-2011 AS Indenié Abengourou (elefántcsontparti 2. osztály)

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!