- Véget ért a bajnokság, hogyan telnek a napjaid?
- Az utolsó mérkőzést követően hazajöttem a családomhoz Belgrádba, most igyekszem a legtöbb időt tölteni velük. Azaz elvileg szabadságon vagyok, de a múlt héten dr. Bajúsz Endre társaságában tárgyaltam játékosügynökökkel, a hét második felében pedig Miskolcra vezetek, hogy egyeztessek dr. Magyar Mátyással a következő bajnokságról. A jövő héten viszont mindenképpen elutazunk valahová a gyerekekkel, de a korábbi évek tapasztalata azt mondatja velem, hogy úgysem tudom kikapcsolni az agyam, azon fogok gondolkodni, mi történt tavasszal, milyen feladatok állnak előttünk, miben kell fejlődnünk.

- Akkor ez egy könnyű beszélgetés lesz, mert mi is pont ezekről a témákról szeretnénk kérdezni. Kezdjük időrendben a legelején! Amikor közel tíz évet követően visszatértél Diósgyőrbe, akkor elfogadtad volna, ha valaki azt mondja, a csapat 5 győzelemmel, 5 döntetlennel és 3 vereséggel 20 pontot szerez?
- Őszintén mondom, ezen nem is gondolkodtam, mert hosszú távra tervezek Diósgyőrben. Számomra ez a 13 mérkőzés csak a felvezetés volt, mert hosszú távú céljaim között az szerepel, hogy valami különlegeset érjünk el a DVTK-val. Ezentúl a bajnokság közben is sokszor elmondtam, hogy mérkőzésről mérkőzésre készültünk, visszatekintve azonban talán úgy lehet a legjobban összefoglalni, hogy játszottunk sok jó meccset és néhány rosszat is.

- Melyek voltak ezek? Például a szurkolók számára emlékezetes módon győzött 5-3-ra a DVTK a DVSC ellen, de már a mérkőzés után elmondtad, hogy nem az edzők álma az ehhez hasonló mérkőzés.
- Igen, a nézők biztosan jól szórakoztak, mert sok szép gólt láttak. Nekem elsősorban azzal akadt gondom, hogy az események irányítása kicsúszott a kezünkből, és emiatt helyenként kaotikussá vált a mérkőzés. Nagyon jól kezdtünk, vezettünk 2-0-ra, amikor büntetőhöz jutottunk, ami kimaradt. Ez lelkileg törést okozott, ami felhozta az ellenfelet, egyenlíteni tudtak, mégis visszavettük a vezetést, és végül nyertünk.
Újpesten pontosan ugyanígy kezdődött a találkozó csak fordított előjellel: két gyors góllal hátrányba kerültünk, majd jött egy büntető. Ám ők értékesítették a 11-est, tovább lökve minket a szakadékba. Végül szégyenteljes vereséget szenvedtünk, még visszaemlékezni is szörnyű arra az estére.
De futballszakmai szempontból számomra a zalaegerszegi vereség legalább ennyire fájó. Az előző fordulóban legyőztük a későbbi Magyar Kupa-győztest, a bajnokságban végül ezüstérmet nyerő Paksot, majd a válogatott mérkőzések miatt tartott szünetnek köszönhetően két hétig készültünk. Úgy érzem túlságosan megnyugodtunk, elaltatott az előző hetek eredményessége, aminek köszönhetően a játék minden szegmensében alulmaradtunk.
Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy mindkét vereség után össze tudtuk kapni magunkat, és nem kerültünk vereség spirálba, mert őszintén beszéltünk egymással az öltözőben, nyugodtak maradtunk, és gyorsan reagáltunk.
A pozitív emlékeket felidézve pedig azokra a találkozókra emlékszem vissza legszívesebben, amikor a DVTK igazi csapatként játszott, és ellenőrzése alatt tartotta a mérkőzést, hiszen erről szól a modern labdarúgás. Amikor mi birtokoltuk a labdát, akkor egyértelmű, hogy mire gondolok, de előfordult, hogy az ellenfél labdabirtoklásban fölénk nőtt, azonban komoly helyzetet már nem engedtünk nekik kialakítani. A Paks és az FTC elleni hazai győzelem, de az FTC elleni idegenbeli mérkőzés második félideje is közel áll a szívemhez. Ezeken a meccseken megmutattuk, hogyan kell játszani, amennyiben eredményesek akarunk lenni. Ilyenből szeretnék még többet látni.

- Dr. Bajúsz Endre sportigazgató értékelőjében elmondta, hogy olyan edzőt keresett, aki az eredményesség mellett a tehetséggondozást is szem előtt tartja. Egykori akadémiai vezetőként, felnőtt és korosztályos válogatottak mellett dolgozó edzőként ennek az ideális ötvözetét találta meg benned.
- A tavaszi idény értékelésekor fontosnak tartom kiemelni, hogy négy fiatal is szerepet kapott a DVTK első csapatában. Bényei Ágoston és Jurek Gábor több időt töltött a pályán, rájuk az U21-es válogatottnál is számítanak, valamint Fekete Vince és Ferencsik Bálint ezen a tavaszon mutatkozott be az élvonalban. Büszke vagyok rájuk, mert mindannyian megállták a helyüket, pedig nem 3-0-s vezetésnél estek át a tűzkeresztségen időhúzó csereként, hanem szoros állásnál szálltak be, és gyorsan felvették az NB I. ritmusát. (Rajtuk kívül Bánhegyi Bogdánnal teljes a névsor, akit még Simon Miklós állított Kecskeméten a kapuba - a szerk.)
Ezt az irányt szeretnénk tartani, a jövőben is sokat látott minőségi labdarúgók és tehetséges fiatalok elegyéből akarom összeállítani a Diósgyőrt. Sok tehetséges fiatalt látok az akadémiánkon, akik előtt nyitva áll az első csapat öltözőjének ajtaja, amennyiben megfelelő módon fejlődnek, de akár korosztályos válogatottak megszerzése is szóba jöhet más akadémiákról. Néhány fiatal velünk kezdi meg a felkészülést, hiszen nagyon fontos számunkra a csapatba építésük. De legalább ennyire fontos a rutinos labdarúgók szerepe is a pályán és az öltözőben. Éppen ezért ismét aláhúzom, hogy a fiatal kor önmagában semmit sem ér, annak megfelelő tudással, alázattal és munkamorállal kell párosulnia.

- Érkezésedkor egyik első célodként jelölted meg az átmenetekből kapott gólok számának csökkentését, mert korábban sokszor lerohant minket az ellenfél labdavesztést követően. Hogyan értékeled, sikerült elérni ezt?
- Amikor a védekezésről beszélünk, akkor nem csak a védőkre, hanem a teljes csapatra kell gondolni, hiszen a középcsatár a legelső védőnk, miként a támadások zöme is a kapustól indul.
A lehetőségekhez képest sikerült előrelépni a gyors támadások kivédekezésének területén, mert ne feledjük, rövid idő állt rendelkezésre, és majd most nyáron következik az első közös felkészülési időszakunk, amikor jut idő nagyobb léptékű feladatok megvalósítására, hiszen nem a hétvégi ellenfél elleni gyakorlás kerül a fókuszba.
A védekezés javítása továbbra is egy kiemelt fontosságú cél, mivel 56 kapott góllal képtelenség előrelépni.

- Irányításod alatt 20 gólt szerzett a DVTK, ami mérkőzésenként 1.7-es átlag.
- Ketté kell választani az ellenfeleket, mert egyáltalán nem mindegy, ki áll velünk szemben. Amikor hozzánk hasonló minőséget képviselő, esetleg gyengébb csapatokkal találkozunk, akkor jöhet a támadó foci, ám amikor például a Ferencváros az ellenfél, akkor a statisztikák azt mutatják, a bajnokságból kiemelkedő játékerejük miatt többet lesz náluk a labda, és nekünk erre kell eredményesen reagálni. Persze lehetne mondani, hogy mi mindenki ellen támadni akarunk, de meccset nem a szavak nyerik meg, hanem azok az elképzelések, amit meg is tudunk valósítani a pályán.
A kialakított helyzetek számával, és a felépített támadásokból szerzett gólok számával elégedett vagyok, de… Újra meg kell ismételni, hogy ezen a téren is figyelembe kell venni az időfaktort, mit lehetett elérni ilyen rövid idő alatt, és ahhoz képest mit értünk el, mert tisztán látom, hogy milyen területeken és mennyit kell még fejlődnünk.

- Áruld el nekünk is légy szíves, hol kell a legjobban fejlődni?
- Mindenekelőtt építeni kell a tavasszal letett alapokra, mert hiba lenne az eddig elvégzett munkát kidobni, és éles kanyarral valami új irányt venni. Az idő a mi oldalunkon áll, minél több napot töltünk együtt, annál jobbak lesznek a tapasztalt játékosaink, annál többet fejlődnek a fiatal tehetségek, és ami a legfontosabb, annál jobban összeérik a csapat. Emellett a rutinos játékosoktól rengeteget tudnak tanulni a fiatalok, ők pedig át tudják adni az eddig megszerzett tudásukat, és itt nem csak a futballtudásra gondolok, hanem minden élettapasztalatra, amit nem szabad alulértékelni.
Ami a mérkőzéseket illeti, mindenekelőtt több szempontból is kiegyensúlyozottabb teljesítményt kell nyújtani. Míg hazai pályán az irányításommal megőriztük a veretlenségünket az OTP Bank Ligában, addig idegenben három döntetlen mellett csak Mezőkövesden nyertünk, bár a szurkolóink által teremtett hangulatnak köszönhetően azt akár hazainak is tekinthetjük. Másrészt szép győzelmek és nagy vereségek váltogatták egymást, az előrelépéshez veretlenségi, de még inkább győzelmi sorozatokat kell építeni.

- Mi ennek a módja?
- A szurkolókhoz hasonlóan én is szeretnék még több gólt látni, amihez még több helyzetet kell kialakítani. Ennek érdekében - és ezt könnyű lesz ellenőrizni a modern statisztikák segítségével - sokkal több előre passzt várok a játékosoktól a biztonsági játékot jelentő visszapasszok helyett. A védelemből középpályára, de még inkább a támadó harmadba, ahol veszélyeztetni tudjuk az ellenfél kapuját. Önbizalommal telve nem csak a helyzetek mennyiségét, hanem azok minőségét is lehet növelni, és akkor a hatékonyság is emelkedni fog. Azt szeretném, ha még több játékos érne fel a támadásokkal a 16-oson belülre, a felállt védelmeket eredményesebben bontsuk meg kisjátékokkal, és a labdarúgók bátran mutassák meg a technikai képességüket a támadóharmadban. A felkészülési időszakban nagy hangsúlyt fogunk helyezni a széleken olyan párosok, triók összecsiszolására, akik akár a betömörülő védelmek ellen is sikerrel veszik fel a harcot.
Labdavesztést követően pedig sokkal jobban kell reagálnunk, mint az elmúlt három hónapban, nem engedhetünk könnyű kontratámadásokat az ellenfélnek.
Akkor leszek elégedett egy év múlva, ha a 2023/2024-es és a 2024/2025-ös idény számait összehasonlítva minden területen látható lesz a fejlődés.

- A játékrendszerben várható változás?
- Továbbra is a 4-3-3 lesz a DVTK alapfelállása, de szeretném, ha sokkal nehezebben kiismerhető lenne a csapat. Ennek érdekében több játékrendszert is begyakorlunk nyáron, és amikor olyan ellenféllel találkozunk, vagy úgy alakul egy találkozó, akkor akár mérkőzés közben is tudunk váltani. Azt tervezem, hogy három belső védő és két támadó (3-5-2), három belső védő, de egy csatár (5-4-1), illetve négy védő, rombusz középpálya (4-4-2) is szerepeljen a taktikai repertoárban, amivel esetenként meg tudjuk lepni az ellenfelet.

- Június 17-én kezdődik a felkészülés, addig is jó pihenést kívánunk, mert a következő idény is biztosan kemény lesz!
- Köszönöm szépen, és én is minden jót kívánok minden diósgyőri szurkolónak! Megragadom az alkalmat, és ismét gratulálok a kosárlabda csapatnak az aranyéremhez, megmutatták, hogyan tud a DVTK sikeres lenni. Ígérem mi is hasonlóan fogunk küzdeni, mert végső soron minden profi sport azért arról szól, hogy kiszolgálja a szurkolókat, nélkülük csak hobbiból játszanánk.