-Edzőként Neked ez már a második kupagyőzelmed a Diósgyőr színeiben. A 2022-es kupa más lebonyolítás szerint zajlott, hiszen ott 3 nap alatt kellett 3 meccset játszani, míg most 2 találkozót játszott a csapat 2 nap alatt- Edzőként melyik volt nagyobb kihívás felkészíteni a csapatot?
-Ez több dologtól függ, de alapvetően az ellenfelektől. A negyeddöntőben a Sopron győztük le, majd ezután a hazai pályán játszó Péccsel vívtunk elődöntőt, a döntőben pedig a Győrrel találkoztunk. Három évvel ezelőtt az első mérkőzés a Csata ellen zajlott, akinél nagyobb játékerőt képviselt az akkori Diósgyőr, mégis egylabdás meccsen dőlt el a továbbjutásunk. Az elődöntőben a sokkal erősebb Szekszárddal szemben győztünk magabiztosan. Arra pedig biztosan sokan emlékeznek, hogy a döntőben, a Sopron ellen egy rendkívüli végjátékot produkálva hódítottuk el a Magyar Kupát.
-A szezonban a kupadöntő előtt több hullámvölgyön is átesett a csapat. Helyezett mindez bármiféle nyomást rátok?
-Kettős nyomás volt rajtunk: kívülről is volt egy elvárás a csapat felé, és nekünk is saját magunk irányába. Bizonyítani akartunk, hiszen februárban alul maradtunk a Pécs ellen, valamint hazai pályán a Sopron ellen is vereséget szenvedtünk, és ennek következtében már nem lehettünk alapszakasz győztesek. Az utolsó fordulóban a Győr ellen, jól játsszva győztünk, amely adott egy jókora lendületet a csapatnak.
-Te mikor voltál benne biztos - mind az elődöntőt, mind pedig a döntőt tekintve - hogy ez meglesz? Az elődöntő nagyon szoros végjátékot hozott.
-Az elődöntő alatt úgy éreztem, hogy mi irányítjuk a mérkőzést és tudunk nyerni, és annak ellenére, hogy egy labdás mérkőzés lett belőle, a végén is a nagyobb kontrollt a mi oldalunkon éreztem. A szoros végjáték annak az őrlő folyamatnak volt köszönhető, ami a meccs egészét jellemezte. Nagyon kemény csatát vívtunk a Péccsel.
A döntőt illetően arra számítottunk, hogy a kezdés nagyon nehéz lehet, hiszen mi később játszottunk szombaton, mint a Győr. Egy erős, fizikális meccsen voltunk túl.
A Győrnél ugyan sok volt a hiányzó, de ettől ők még egy veszélyes csapat: támadásban nagyon gyors tempót diktálnak, extrán dobnak a hárompontos vonal mögül, és ha az ellenfél nem tudja kontrollálni a ritmusukat, akkor a gólzápor gondot okozhat, ahogy ellenünk ez meg is történt.
Azon volt a hangsúly, hogy visszataláljunk a saját játékunkhoz és ritmusunkhoz. A második negyedben picit aggódtam mert túl nagy volt a különbség és fáradt állapotban nagyobb hátrányt ledolgozni nem könnyű feladat.
A harmadik negyedben már látszott, hogy kapaszkodunk, a negyedik negyedben pedig éreztem, hogy ez meglehet. A védekezésünk által egy olyan ritmushoz jutottunk, amivel végül győzni tudtunk.
-Hogyan lehet nem egész 24 óra alatt felkészíteni elméletben és gyakorlatban a csapatot a második mérkőzésre?
-Kielemeztük a Győr TFSE-MTK elleni kupamérkőzést, illetve, a legutóbbi egymás ellen vívott találkozót is. Tudtuk, hogy egy teljesen más összecsapást fogunk játszani a döntőben, mint amilyen az utóbbi találkozó volt. Nagyjából azonban tisztában voltunk vele, hogy mire számíthatunk. Az más helyzetet teremtett volna, hogyha a TFSE-MTK csapatával találkozunk, hiszen velük decemberben játszottunk utoljára, de sokkal több időnk nem lett volna felkészülésre. Két videóval készültünk a döntő napján: délelőtt és délután.
-Egy hullámvölgy után jött a Szekszárd-, majd a Győr elleni siker, végül a Magyar Kupa győzelem. Visszatalált a csapat a ritmusához, illetve ahhoz a játékhoz, ami tavaly jellemezte az egész szezont? Mennyire nehéz egy ilyen siker után visszaállni a munkába?
-Ez óriási lendületet ad a játékosoknak. Sok elemében hasonlított a játékunk a tavalyi szezonban képviselthez. Ennek nagyon örülünk, mert a hullámvölgyek ellenére arra törekedtünk, hogy visszataláljunk ehhez az úthoz. Egy összetartó, egymást szerető társaság ez a csapat, tudták egymást motiválni, segíteni. A játékosok tisztában vannak azzal, hogy miről szól a play-off. A rájátszás hamarosan kezdődik, szombaton feldobják a labdát a Vasas Akadémia ellen, ami után három naponta fogunk pályára lépni. Ez nekünk jó, hiszen a csapat az elmúlt három évben heti két meccses ritmusban játszott. A Magyar Kupa, mint örömforrás persze itt marad, de már mindenki az előttünk álló feladatokra koncentrál.
-Több olyan meccs volt ebben a szezonban, ahol a végjáték nem sikerült: az utolsó negyed, vagy az utolsó pár perc, ami döntő befolyással bírt utána nagyon sok dologra. Most azonban épp a végjátékban sikerült győzni, mind az elődöntő, mind pedig a döntőben. Mi változott?
-A Baxi Ferrol nagy hátrányt dolgozott le a visszavágón az utolsó negyedben, de az kicsit más volt, mint a Pécs elleni. A Győr ellen pedig épp mi kapaszkodtunk vissza. Mentálisan sokat erősödött a csapat a Európa Kupa vereség óta.
Biztos, hogy ebben az is közrejátszott, hogy az alapszakasz utolsó két mérkőzését meg tudtuk nyerni, utóbbit a Győr ellen nagy különbséggel, egy remek hangulatot varázsló közönség előtt. A nemzetközi szereplésünk befejeztével viszont több időnk volt edzeni, gyakorolni, finomítani a játékunkon úgy védekezésben, mint támadásban, és azt gondolom, hogy ez is eredménye lehetett annak, hogy változott a mérkőzésen belüli dinamikánk.
-Említetted, hogy hazai pályán jó hangulat volt. Mindez a pécsi csarnokban is Veletek volt.
-Én nem emlékszem, hogy lett volna női kosármeccsen olyan, hogy egy szurkolótábor ilyen szép számban képviselte volna magát és a csapatot idegenben. A hangulat fantasztikus volt a két kupamérkőzésünkön, egyszerűen öröm volt fölnézni a lelátóra! A Magyar Kupa győzelem után jó volt látni az embereket, hogy mennyire örülnek. Azóta is nagyon sok gratulációt kapunk mindannyian, érezzük, hogy mennyit jelent ez a siker mindenkinek.