- Sokan tudják rólad Miskolcon, hogy ízig-vérig Diósgyőr szurkoló vagy, és ennek a fellépéseid alkalmával hangot is adsz. Ha interjút kérnek tőled az újságírók szóba kerül a DVTK, illetve a futballmániád?
- Bármilyen meglepő, de nagyon sokat kérdeznek erről a lapok, főleg a sportújságok. Rendszeresen kérnek tőlem tippeket focimeccsekre, ahol elég jó eredményeket érek el. Az egyik sportújságíró mondta, hogy jobb vagyok, mint a profi szakemberek. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy én szívből csinálom, mert ha elkezdenék komolyan gondolkozni ezeken, akkor megbuknék, és nem lennék ilyen jó.

Aranyosi Péter hazai pályán

- Mit mond neked az a sorozat, hogy Besiktas, Celtic, Kaiserslautern?
- Ezekkel a csapatokkal játszott korábban a Diósgyőr aranycsapata a nemzetközi kupákban.

- Pontosan. De, ha már ilyen jó vagy, és tippelned kellene, akkor vajon folytatódhat ez a sorozat a közeljövőben?
- Megmondom őszintén, én még nem látom ebben az együttesben a világverő csapatot. Vannak olyan pontok, ahol fejlődnünk kell, és akkor előbb az NB I-ben tudunk nagyot alkotni. Imádom a Diósgyőrt, nagyon szeretem a jelenlegi csapatot is, de realista vagyok. Az eredmény és a helyezés sem olyan fontos a számomra, sokkal inkább az, hogy jó legyen a meccs, hogy szívből menjenek, tekerjenek a fiúk.

- Amikor kilátogatsz a DVTK meccsre annak nyilván van valamiféle rutinja. Nálad hogyan alakul egy meccsdélután?
- Ha kimegyek a meccsre, akkor mindig nálam van a kis sálam és a piros pólóm. Ráadásul most töltöttem be a negyvenet, amire kaptam egy eredeti Diósgyőr Nike mezt, Aranyosi felirattal és egy 40-es számmal. Szombaton a családi napon abban a mezben fogok fellépni.

- Hétvégén hazai pályán fogsz szerepelni. Milyen produkcióval készülsz a drukkereknek?
- Egy biztos, hogy semmikép sem fog szólni a Diósgyőrről, mert ha arról beszélnék, az elég rossz irány lenne. Könnyed, szórakoztató negyven perces műsor lesz. A DVTK nagyon jól működik Budapesten és a Dunántúlon, ott nagyon szeretik ezt a témát. Talán azért, mert a messziről jött ember mindig érdekesebb. A mi lelátónkon vannak a legviccesebb arcok, könyvbe valók, már-már Rejtő-szint. Én nem érek fel a szintjükre, csupán megéneklem őket, szeretettel mesélek róluk.

Hajrá, Diósgyőr! Piros az Isten!

Kedvencünk kedvencei

Legemlékezetesebb DVTK meccs: 1998 FTC - Diósgyőr 3-4

Kedvenc diósgyőri játékos: Relu Buliga, Vitelki Zoltán és José Luque

Kedvenc hely a stadionban: Csáki-szektor immár 20 éve ugyanazokkal.

Első DVTK meccs: Sajnos már nem emlékszem.

Utolsó DVTK meccs: 2012. FTC - Diósgyőr 2-0

Diósgyőr relikviák: Temesvári-féle csapat kapusának a sportszára, illetve Vitelkitől kaptam egy kis viszketős betegséget. Persze csak viccelek, de Vityával tényleg iskolatársak voltunk. Sokat fociztunk együtt. Ő rendes cipőben és pedig surranóban, mert depeche mode-os voltam. Ha közel jött fel is rúgtam. Már akkor éreztem, hogy nagy focista lesz belőle. Egy leendő NB I-es futballistát felrúgni nagy dolog, de mentségemre szóljon, hogy sohasem sírt, nekem pedig nem fájt.