Alexander Vallejo: Meg kell találni az egyensúlyt

- Megnyugtat, hogy a DVTK hosszú távon számít rád?
- Ritkán fordul elő, hogy egy játékos már akkor szerződéshosszabbítási ajánlatot kap, amikor még egy év hátra van a szerződéséből, mint az én esetemben, és ez mindenképpen csodás érzés. A Diósgyőrbe érkezésem előtt rövid időn belül többször váltottam klubot, ami sem nekem, sem a családomnak nem tette könnyűvé az életét. Itt viszont állandóságra leltem, és ez a szerződéshosszabbítás még inkább stabilitást nyújt a pályán és a magánéletben is. Januárban 33 éves leszek, tudom, hogy már közelebb van a pályafutásom vége, mint a kezdete. Éppen ezért élvezni szeretném az utolsó éveket Diósgyőrben, mert valószínűleg innen fogok visszavonulni. De addig is mindent megteszek a csapat sikeréért.

- Ezek szerint megkaptad, amit az első szerződés aláírásakor vártál.
- Jó döntést hoztam, amikor egy éve ideigazoltam, mert annak ellenére, hogy külföldön kevesen ismerik a Diósgyőrt, itt játszva olyan érzése van az embernek, hogy mintha egy top klubban szerepelne, mert olyan energiákat kapunk a lelátóról. Nem is álmodtam ilyenről, ezért is vagyok hálás, hogy szerződést hosszabbítottunk a DVTK-val. Sok külföldre vágyó spanyol játékossal szoktam beszélni, és ilyenkor persze szóba kerül Magyarország is. Nem sokan ismerik az OTP Bank Ligát, pedig a klubok jól szervezettek, a létesítmények csodálatosak, ami világszerte sem sok bajnokságról mondható el. Úgy gondolom, ez egy kiváló hely a fiatalok fejlődéséhez, láthattuk, hogy idén nyáron többen is előre léptek, van aki a Bundesligába, a Ligue 1-be vagy éppen a Championshipbe igazolt. 

- Néhány mérkőzésről hiányoztál, most már teljesen rendben vagy?
- A második fordulóban megsérültem Székesfehérvárott, és úgy tűnt, több hetet kell kihagynom, amiből végül csak két mérkőzés lett, mert láttam, hogy a csapatnak szüksége van rám. A kupában 120 percet játszottam, majd ugyanazon a héten 90-et Újpesten, amit végig bírtam, úgyhogy teljes nyugalommal jelenthetem ki, hogy rendben vagyok. (A ZTE elleni találkozó előtt viszont felment a hőmérséklete, de tudta vállalni a játékot, mint az Vladimir Radenković a találkozót követő sajtótájékoztatón elárulta - a szerk.)

- Öt mérkőzés óta veretlen, és 414 percen keresztül gólt sem kapott a DVTK. A védők ilyenkor rendre azt mondják, hogy ez az egész csapat érdeme. Te -, aki ugyan nem védő, ám elsősorban mégis a védekezés a fő feladata - hogyan látod ugyanezt?
- Minden csapat közelebb kerül a győzelemhez, ha nem kap gólt. De azt is látni kell, hogy a négy mérkőzéses góltalansági sorozatunk idején csak két meccset nyertünk meg, és összesen csak két gólt szereztünk, azaz a stabil védekezésnek is megvan az ára. Ezért az a feladatunk, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, és úgy őrizzük meg a védelem stabilitását, hogy közben a másik oldalon eredményesebbek legyünk. De azt mondom, még a védők sem lesznek szomorúak, ha mondjuk öt gólt kapunk, azonban cserében hatot lőve nyerjük a mérkőzéseket, nem is beszélve a szurkolókról. Persze nem várok ilyen gólzáporos meccseket, mert tényleg kiváló alapot jelentenek a kapott gól nélkül lehozott meccsek, de egyensúlyba kell hozni a védekezés és a támadás minőségét. 

- A ZTE elleni győzelem egyértelműen siker, és előzetesen sokan aláírták volna az egy pontot két hete szombaton, utólag viszont hogy látod, lehet örülni az egy pontnak?
- Az Újpestet alaposan megerősítette az új tulajdonos nyáron, és ilyenkor természetes, hogy az ellenfelek a mérkőzés elején óvatosabban várják a hazai rohamokat. A pályán viszont mi azt éreztük, hogy semmivel sem jobbak nálunk.
És amikor emberelőnybe kerültünk, akkor sokkal bátrabban kellett volna játszani, és biztosan megszerezzük a győzelmet. Egy élmezőnybe várt csapat otthonában jó a döntetlen, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a hasonló mérkőzéseken
legközelebb sokkal inkább győzelemre kell törekedni, hogy ne hiányozzanak az így elveszített két pontok a végelszámolásnál. Az OTP Bank Ligában a mérkőzések zöme kiegyenlített, mert a csapatok hasonló szinten állnak, egyformán nehéz minden meccs attól függetlenül, hogy az ellenfél a dobogón vagy a kieső zónában helyezkedik. És ilyenkor döntő lehet a mentalitás, ki akarja jobban a sikert. Márpedig én nagyon akarom!

- A középpályán általában a védelem előtt szerepelsz, azonban játszottál már kissé támadóbb felfogásban, de láttunk már a védelem közepén is. Hogyan lehet ilyenkor gondolkodásmódot váltani akár meccs közben is?
- Újpesten például, amikor az ellenfél sokkal többet birtokolta a labdát, akkor Holdampf Gergővel egymás mellett játszottunk védekező  középpályást, de a mérkőzés nagy részében ő feljebb lépett, és egyedül játszottam a védelem és a középpályás sor között. A modern labdarúgás nem csak felgyorsult, hanem sokkal rugalmasabb is lett, amihez alkalmazkodni kell. Ez azt is jelenti, hogy az edzéseken minden eshetőségre felkészülünk, majd a mérkőzésen lehet, hogy másként alakul minden, például felállást vált az ellenfél, amire a megfelelő módon kell reagálni. Ezért tartom fontosnak, hogy a labdarúgók ne csak végrehajtsák az edzői utasításokat, hanem meg is értsék azokat.

- Úgy beszélsz, mint egy edző! Sokkal jobban érted mostanság a játékot, mint fiatalon?
- Igen, hiszen rájöttem, hogy a profi labdarúgásban nem az dönti el a mérkőzéseket, hogy ki kezeli jobban a labdát, kinek jobb a lövése, hanem az, hogy a legfontosabb dolgok működjenek, például meglegyen az éppen előbb említett egyensúly a védekezés és a támadás között. A legtöbb fiatal azzal követi el a legnagyobb hibát, hogy mindent maga akar csinálni, gólt lőni, védekezni, cselezni, fel-alá rohangálni, holott vegyük az én példámat: védekező középpályásként az a legjobb, ha mindig a lehető legegyszerűbb megoldást választom, hiszen az jó nekem és a csapatnak is. Minden labdarúgónak megvan az erőssége, azt kell kihasználni, ha gyors, akkor húzza meg a pálya szélét, ha erős, akkor brusztoljon középen, hiszen az előbbitől senki nem várja, hogy fejpárbajokat nyerjen, utóbbitól pedig azt, hogy lefussa a védőjét. Egyszerűnek tűnik, a gyakorlat azonban azt mutatja, hogy mégsem az, sokan elfelejtik, hogy a labdánál nincs gyorsabb játékos, ráadásul a labdának van a legjobb erőnléte is. 

- Érdemes azt is megfigyelni, hogy akár az ellenfelet előzöd meg, akár egy passzt továbbítasz, az soha nem pattog, nem a társ térdéhez érkezik, hanem pont úgy, hogy könnyű átvenni, és folytatni a játékot. 
- Nem vagyok gyors, nem vagyok erőteljes testfelépítésű, viszont jól bánok a labdával, nekem ezt a képességet kell kihasználnom, mert ezzel tudok leginkább a csapat hasznára lenni.