"Az egyéni érdek helyett előtérbe került a csapat"

- Ez gyorsan ment! Még csak egy éve érkeztél, és máris szerződés hosszabbítottál Diósgyőrben. Sokat gondolkodtál rajta?
- Már az előző idény végén arról beszéltünk dr. Bajúsz Endre sportigazgatóval és Vladimir Radenković vezetőedzővel, hogy mit szólnék ahhoz, ha a később lejáró szerződésemet már most nyáron meghosszabbítanánk. Egyáltalán nem gondolkodtam sokáig a klub ajánlatának elfogadásán, mert lehető legjobban érzem magam Diósgyőrben, ezért mindig is biztos voltam abban, hogy szeretnék itt maradni, amíg szükség van rám. Boldog vagyok, mert több éves szerződést írtunk alá, ami stabil jövőképet jelent, és teljes mértékben a focira tudok fókuszálni.

- Az újabb időszak bevállalása az is jelenti, hogy ezek szerint nem bántad meg, hogy a családodtól távol kell élned?
- A feleségem és a kislányom továbbra is Ljubljanában él, ami a forgalomtól függően öt és fél, hat órányi autóút Miskolcról indulva. Nem kevés, de amikor Kazahsztánban játszottam, mit nem adtam volna, hogy ilyen közel legyek hozzájuk!
Az ügyvédként dolgozó nejem karrierjét ilyen módon is támogatom, és amikor én nem tudok például egy dunántúli meccs után hazaugrani, akkor ő alakítja úgy a tárgyalásait, hogy egy hosszú hétvégét együtt tölthessen a család. Persze nem ideális ez a helyzet, de ha jobban utánaszámolok, akkor csak havi egy-két nap nagyon rossz. A másik oldalról nézve viszont sokkal több időm jut az edzések, mérkőzések utáni regenerálódásra, mintha kora reggelente a kislányom ébresztene, illetve nem kell máshoz igazítani a napirendemet. Még csak azt sem mondom, hogy ez van, ezt kell szeretni, mert ez a profi labdarúgás velejárója, hanem minden foglalkozásnak vannak pozitívumai és negatívumai.

- Milyen egyéni és csapatszintű célokat fogalmaztál meg, amikor aláírtad a szerződést?
- Mindenekelőtt továbbra is szeretnék a csapat hasznos tagja lenni - akár kezdőként, akár a kispadról beszállva -, aki gólokkal, gólpasszokkal, vagy ha az élet úgy hozza, akkor védekezéssel járul hozzá a sikerekhez. És tapasztalt labdarúgóként már azt is a feladatomnak érzem, hogy a fiatalokat segítsem egy-két jó tanáccsal. Csapatszinten viszont van egy álmom. Az előző idényben nem szerepeltünk rosszul, de ha csak egy kicsit jobbak vagyunk, akkor… Szeretem a nagy célokat, és ugyan Magyarországon a bajnoki cím elérése már-már lehetetlen feladat, de a Paks tavaly megmutatta, hogy a kupában bármi megtörténhet. A nemzetközi kupaszereplést kitűzhetjük magunk elé, amit talán nem érünk el idén, de akkor újra meg kell próbálni jövőre. A lényeg, hogy küzdjünk érte, és akkor egyszer sikerülni fog - bízom benne még abban az időben, amikor a DVTK játékosa vagyok. Hatalmas örömöt jelentene egy külföldi csapatot vendégül látni Diósgyőrben, mert ez a klub, ez a szurkolótábor megérdemli.

- Eddigi diósgyőri pályafutásod során a bajnokságban és a kupában összesen nyolc gólt szereztél, és nyolcszor szolgáltad ki a társaidat, azaz nagyjából egyforma a mennyiség. Ha választani kell, akkor melyik műfaj áll közelebb hozzád?
- Persze csodás érzés gólt lőni, de mostanában azt veszem észre magamon, mintha jobban értékelném a gólpasszokat. Ám mindent összevetve számomra már a csapat győzelme a legfontosabb.

- Idén múltál 30 éves, de a korral jár ez a felfogás?
- Amikor fiatal koromban a nemzetközi kupák selejtezőiben játszottam Szlovéniában, akkor csak a gólok és a gólpasszok lebegtek a szemem előtt, mert mindennél jobban vágytam arra, hogy felfigyeljenek rám a válogatottnál vagy egy külföldi klubnál, és erősebb bajnokságban szerepeljek. Mostanra ez megváltozott, az egyéni érdek helyett előtérbe került a csapat, hiszen ha nyerünk, akkor mindenki boldog. Hidd el, ugyanakkora örömet okoz, ha csereként beállva tudok hozzájárulni egy győzelemhez, mintha a kezdőcsapat tagjaként lövök mesterhármast.

- Hogyan látod az eddig mérkőzéseket az új idényben?
- Nehéz sorsolást kaptunk, az első öt fordulóban csupa olyan csapattal találkoztunk, akik a felsőházban végeztek az előző idényben, közülük csupán a Puskás Akadémia nem még jött szembe. Az utolsó öt mérkőzésen szerzett 11 ponttal életjeleket adtunk. A ZTE ellen mindenképpen nyerni kellettt, és akkor lassan el is felejthetjük az első néhány gyengébb meccset. Jó csapatunk van, ám több fiatalnak még tapasztalatot kell szereznie ezen a szinten. Az viszont biztató, hogy egyre jobban megállják a helyüket, amire Komló (Komlósi Bence - a szerk.) debütálása a legjobb példa, aki az első meccsén is megbízható teljesítményt nyújtott.

- Most ősszel a minden erejével támadó DVSC-t és a stabilan védekező KTE csapatát is sikerült legyőzni, majd jött két döntetlen az ETO és az Újpest, legutóbb pedig egy újabb győzelem a ZTE ellen. Az első meccsen gólpasszt adtál Bozhidar Chorbadzhiyskinek, a másodikon pedig a gól előtt te bontottad meg az ellenfél védelmének bal oldalát, az utolsón pedig Szatmári Csabát szolgáltad ki. Melyik típusú ellenfél ellen szeretsz jobban játszani?
- Számomra sokkal kedvezőbb, ha az ellenfél mélyen védekezik, hiszen amikor magasan letámadnak, annak az egyik ellenszere a hosszan előrevágott labda, ám azt a fizikai adottságaim miatt nehezebben tudom birtokba venni. A behátráló ellenféllel szemben viszont többet birtokoljuk a labdát, mi játsszuk a focit, ami jobban fekszik nekem, pedig ilyenkor valóban nehéz gólt szerezni, különösen a Kecskeméthez hasonló csapatok ellen, akik akár a teljes csapattal a labda vonala mögé helyezkednek.

- Amióta Diósgyőrbe igazoltál, egy-két kivételtől eltekintve te végzed el a büntetőket. Miből merítesz önbizalmat ehhez?
- Sokan azt mondják, hogy a büntetőt nem lehet gyakorolni, hiszen egész más egy tétmérkőzésen odaállni a labda mögé, mint edzésen. Én az állítás első részével nem értek egyet, ezért szinte minden edzésen gyakorlom a 11-es rúgását. Viszont egyáltalán nem ragaszkodom hozzá, hogy csak én végezzem el, tavaly is odaadtam a lehetőséget Pernambucónak, amikor elkérte, mert érezte magában az önbizalmat.

- A beszélgetés végén árulj el egy titkot az olvasóknak, hogyan kell hozzád hasonlóan tökéletesen végrehajtani a büntetőt?
- Csak két dologra kell figyelni: találd el a kaput, de ne találd el a kapust, és már ünnepelheted is a gólt! (nevet - a szerk.)